Hiába játszott vezető szerepet Európa az eddigi ipari forradalmakban, a negyedikből csúnyán kimaradhat

Bár még tíz évvel ezelőtt is az olajcégek, fogyasztási cikkeket gyártó multik uralták a világ legnagyobb vállalatait listázó összeállításokat, ma már nagyítóval kell rajtuk keresni a nem technológiai jellegű cégeket. 2019-ben a világ nyolc legértékesebb vállalata közül hét a technológiai szektorban tevékenykedik, és az már tényleg csak az elmúlt pár év újdonsága, hogy az öt amerikai (Apple, Amazon, Microsoft, Alphabet, Facebook) mellett két kínai techcég (Alibaba Group, Tencent) is bekúszott a top 10-be.

Pedig a nagyhatalmak gazdasági helyzete nem ezt a kétpólusú techvilágot diktálná. Akárhogyan is nézzük, az Európai Unió (EU) ma a világ második legnagyobb gazdasága: nominális GDP alapján az Egyesült Államok (USA) mögött, míg az eltérő valuták valódi értékét figyelembe véve, vagyis vásárlóerő-paritás szerint Kína mögött van.

Kína gyors felemelkedése persze nem valami váratlan vagy a háttérben láthatatlanul zajló folyamat eredménye. A technológiai fejlődés lendülete általában arányos azzal, hogy az adott ország vagy nemzetközi szervezet mennyi pénzt fordít kutatás-fejlesztésre (K+F), és míg az OECD adatai szerint az USA és az EU ilyen költései csak kis mértékben emelkedtek a GDP százalékában 2000 és 2017 között (kisebb megingásokkal), addig Kína addig tört előre, több mint duplájára növelve ezt az arányt, amíg 2012-ben meg nem előzte az EU-t.

Ez azt jelenti, hogy Európa hiába játszott vezető szerepet az összes eddigi ipari forradalomban, a negyedikből, vagyis a digitalizációból csúnyán kimaradhat.

Van egy titkos fegyvere Európának

Willem Jonker, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet digitális ágának (EIT Digital) vezérigazgatója kedden, a szervezet brüsszeli konferenciáján először meglehetősen romantikus képet festett arról, hogy mi lehet ennek a lemaradásnak az oka. Szerinte az, hogy a technológiai szektorban uralkodó „a győztes mindent visz” elv, amely a ma is sokak szemét szúró monopol jellegű cégeket szülte, ellentmond az olyan európai értékeknek, mint az inkluzivitás vagy a megosztás. Emellett elismerte, hogy a technológiai irányú befektetések hiánya is növelte az EU hátrányát Kínával és az USA-val szemben az utóbbi években.

Mindezek ellenére van egy titkos fegyvere Európának: a Brüsszel-effektus. Így nevezik azt a mechanizmust, amikor az EU-ban bevezetett szabályozásokat az európai határokon túl is alkalmazzák – általában a globális ellátási lánc, a nemzetközi üzleti kapcsolatok miatt. Ez történt a vegyi anyagok felhasználásának vagy a repülőgépek kibocsátásának szabályozásával is, és most is ezt láthatjuk: az EU által létrehozott kötelező érvényű adatvédelmi rendelet, a GDPR a digitális térben globálisan érvényes.

Vagyis, ahogy Jonker is elmondta, a digitalizáció főszereplői az alkotók és az alakítók (makers and shapers), és ugyan eddig az alkotókon volt a sor, most jön a szabályozók ideje.

„A digitális világot jelenleg az alkotók határozzák meg, a nagy techcégek olyan iramban jelennek meg újabbnál újabb technológiákkal, hogy azt alig bírjuk követni. Az első hullámmal persze jön a lelkesedés: itt ez a sok új technológia, mi mindenre jók? Aztán amikor kezdenek túlburjánzani, akkor az emberek észreveszik, hogy a jó oldaluk mellett talán van egy kevésbé jó is. Ekkor lépnek be a történetbe az alakítók” – mondta beszédében Jonker.

Willem Jonker, az EIT Digital vezérigazgatója a konferenciánFotó: EIT Digital

Csak Franciaországig kell menni ahhoz, hogy lássuk, mennyire élen jár Európa a techcégek szabályozásában. A helyi adatvédelmi hatóság a GDPR előtti időkben kiszabható legnagyobb büntetés több mint háromszázszorosának megfelelő összegre, 50 millió euróra büntette a Google-t idén januárban, és az országban azóta elfogadták az amerikai techcégek európai adóparadicsomokba menekülésének gátat szabó törvényt is.

Jonker szerint a cégeknek és a szabályozóknak együtt kell megtalálniuk az egészséges egyensúlyt, hogy a mesterséges intelligencia, a kriptopénzek vagy a digitális orvoslás ne félelmet keltsen az emberekben, hanem jelentsen biztonságos új világot a számukra. „Ha csak innováció van, akkor az embereknek egyre több problémája, félelme lesz a technológiával kapcsolatban, ha viszont túlszabályozás van, az megöli az innovációt, és vele együtt a haladást” – mondta.

A Nokia-korszaknak vége

Ez persze nem azt jelenti, hogy az EU feladná az alkotói oldalon való szereplést. Bár az unikornisok, vagyis az 1 milliárd dollárnál többre értékelt startupok és zrt-k toplistáját szintén a kínai és amerikai cégek dominálják (ide tartozik a SpaceX, az Airbnb vagy például a TikTokot fejlesztő ByteDance), a 2018-as adatok szerint 61 európai unikornis létezik, köztük az észt Bolt (az egykori Taxify) vagy a brit TransferWise, miközben a földrész legismertebb techcégei között olyanokat találunk, mint a Skype és a Spotify (svéd), a Shazam és a Skyscanner (brit) vagy a Trivago (német).

SARA, a társasági robot például az idősgondozásban is segíthetFotó: EIT Digital

Az Európai Uniónak azonban van egy nagy hátránya a két versenytársnak tekintett országgal szemben: nem egységes a digitális piaca. Mivel az amerikai startupok kapásból 327 millió potenciális vásárlóval, a kínaiak pedig közel 1,4 milliárddal találják szembe magukat, a két országban időről időre előfordulnak olyan robbanásszerű sikerek, mint az Uber vagy a Xiaomi. Az EU ezzel szemben nem tud előnyt kovácsolni az 500 milliós népességéből, mert a nyelvi különbségek, az eltérő piaci helyzetek és a nemzetközi kapcsolatháló hiánya miatt az európai országok startupjai sokkal nehezebben jutnak el a határokon túlra.

Ezek nem jelentettek akkora problémát, amikor még a hardver volt a fő irány a technológiában (a finn Nokia vagy a svéd Ericsson el is volt szépen a mobilpiac csúcsán), de az okostelefonok már a szoftverről szólnak, a digitális piacot pedig a platformok határozzák meg.

Jönnek a gépek, és még több munkát teremtenek

A több mint ezer innovátor, döntéshozó és techfanatikus részvételével lezajlott brüsszeli konferencián többször elhangzott, hogy az európai politikusokat két dolog érdekli igazán a tudományos kérdések közül: globálisan a klímaváltozás, helyi szinten pedig az, hogy hogyan lehetne Európát felzárkóztatni a technológiában. Az innovációs inkubátorként is működő EIT Digital öt stratégiai fontosságú területet különböztet meg az Európa digitális felemelkedéséhez vezető úton:

  • digitális alaptechnológiák;
  • digitális városok;
  • digitális ipar, gyártás;
  • digitális egészségügy;
  • digitális pénzügy.
Automatizált gyártás egy német napelemüzembenFotó: JAN WOITAS/dpa Picture-Alliance/AFP

Az EIT Digital konferenciáján a kiállítótérben a szervezet 50 legígéretesebb innovációs kezdeményezése és az azokból startuppá nőtt vállalkozások mutatták be a legújabb fejlesztéseiket, és bár mind az öt felsorolt terület képviseltette magát, az EIT Digital nem titkolja, hogy melyiken tud elképzelni akár vezető szerepet Európának: a gyártásén, ami érthető, hiszen például az autógyártás az unió egyik legtöbb embert foglalkoztató, legnagyobb iparága.

Az intézet stratégiaismertető kiadványában egy előzetes tanulmányt is bemutatnak a robotizált okosgyártás lehetséges hatásairól: a Boston Consulting Group becslése szerint Németországban tíz év alatt évi 1 százalékos GDP-növekedést hoz, az ipari befektetéseket 250 milliárd euróval megnöveli, és nettó 350 ezer munkahelyet hoz létre – igaz, utóbbit úgy, hogy 610 ezren az automatizációval elveszítik a munkájukat, de a technológia miatt 960 ezer új állás keletkezik.

Végül Jonker arra biztatta az Európai Unió döntéshozóit, hogy merjenek nagy lépéseket tenni a techipar szabályozásában: „nem tudjuk megállítani a felfutó technológiákat, mint például a kriptovaluták hétköznapi fizetőeszközként való bevezetését. De azt megtehetjük, hogy nem hagyjuk az óriáscégeket szabadon irányítani olyan technológiákat, amelyek átformálják világunkat és a jövőbeli generációk világát. Úgy gondoljuk, hogy ezeknél az eszközöknél demokratikus ellenőrzésre van szükség, ezért szükségét látjuk a kiegyensúlyozott, EU-szintű szabályozásnak.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Kitört az I. Nagy Streamingháború

Minden bizonnyal vége a Netflix egyeduralmának, az HBO és az Amazon mellé pedig özönlenek a vetélytársak: az Apple és a Disney novemberben indította el online film- és sorozatstreamelő szolgáltatását, de aztán jönnek a nagy stúdiók, és viszik magukkal a Jóbarátokat és az Office-t is a Netflixről.