Az Üveghagymától a Marsig: 8 fantasztikus film és sorozat 2022-ből

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Egy kicsit mindig bajban voltam, amikor a Qubitre kellett összesíteni az év filmjeit és sorozatait. Mert hát mi is vág profilba? A sci-fi adja magát, a tudományos témájú dokumentumfilmekről nincs kérdés, a technodisztópia oké, persze. Definiálni még ma sem igazán tudom, milyen az a film, ami Qubit-kompatibilis, de nagyjából már kialakult a tematika – ezért most matekos doksi és tudat-különválasztós sorozat mellett Columbo-stílusú krimit és bizarr realitynek álcázott pszichológiai metakísérletet is bátran ajánlok 2022 legjobbjai között.

Tőrbe ejtve – Az üveghagyma (Glass Onion: A Knives Out Mystery)

Miközben minden filmstúdió, streaming szolgáltató és hollywoodi producer azzal van elfoglalva, hogy még egy utolsót facsarjon valamelyik kivéreztetett franchise testén, Rian Johnson (aki maga is megmártózott a Star Wars-univerzum szereptévesztett rajongóktól bűzlő mocsarában) megépítette a sajátját. A nagysikerű 2019-es whodunit krimije, a Tőrbe ejtve (Knives Out) után Az üveghagymának már (szinte) semmi köze a késekhez, de a Netflix azért csak ragaszkodott a címbeli kapaszkodóhoz, ha esetleg a nézők nem ismernék fel az utóbbi évek egyik legjobb eredeti karakterét, a Daniel Craig által játszott Benoit Blanc nyomozót.

Forrás: Netflix

Blanc ezúttal egy őrült zseninek tartott techmilliárdos (alig leplezett Elon Musk-utalás, egyedül Edward Norton hanyagságával elfedve) privát luxusszigetére utazik, hogy egy olyan rejtélyt fedjen fel, ami sokáig a nézőnek sem világos, bűn is lenne lelőni a poént. Legyen elég annyi, hogy evilági krimiként is bőven van helye a Qubit válogatásában: a sztori kulcseleme egy hidrogénalapú alternatív energiaforrás, de mivel 2020 májusában játszódik, a covid és a lezárások rémálma is visszaköszön – még ha leginkább a mágikus, szájba lőhető (minden bizonnyal kamu) ellenszerrel rendelkező elit szemszögéből is.

A film a Netflixen nézhető.

Vesper

Az év legjobb klasszikus sci-fije a Baltikumból érkezett. Mármint klasszikus, amennyiben már a poszterről kiderül, hogy itt valami földöntúli-fantasztikus sztorival lesz dolgunk: baljós színekben pompázó posztapokaliptikus táj, óriási biotechnológiai létesítmény, lebegő robotfej. És persze egy 13 éves lány, akinek valahogy túl kell élnie ebben a környezetben. A litván Kristina Buožytė Vesper című filmjében egy olyan világba érkezünk meg, ahol az emberiség látványosan elbukott a környezeti válság kezelésében: genetikai manipulációja intelligens vírusokat szabadított a természetre, és az emberek többsége az ételt adó állatokkal és növényekkel együtt veszett oda. A komoly Grimm-hangulatot árasztó film főhősének köszönhetően még úgy is reményteli tud maradni, hogy nyomasztó világában gyerekek vérével vásárolják meg az egyetlen élelmet jelentő magokat – és még akkor is jó ránézni a digitális festményként feltáruló univerzumára, amikor a történet nem a legeredetibb.

A film Magyarországon a miskolci Cinefesten volt látható, elérhető a különböző online filmes boltokban.

Különválás (Severance)

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, nem Ben Stillertől várta a világ az elmúlt évek legjobb sci-fi-sorozatát. A Severance íróját, Dan Ericksont producerként felfedező és a 9 részes sorozat nagyját rendező Stillernek mindenesetre sikerült összehozni egy olyan szériát, ahol az alapkoncepció egyszerűségében is lenyűgöző, a különböző szinteken kidolgozott karakterek egytől egyig érdekesek, a látvány és a felrajzolt világ pedig egyszerre letisztult, retróba hajló és frissen ható. Ilyen alapanyaggal pedig a színészeknek (Britt Lower, Adam Scott, John Turturro, Zach Cherry, hogy csak az irodai csapatot említsem) sem volt nehéz dolguk.

Forrás: Apple TV+

A Severance ráadásul egyszerre működik futurisztikus Office-ként (még ha a humora egészen más miatt is zavarba ejtő), Black Mirrorra emlékeztető disztópiaként és a tudat határait feszegető pszichothrillerként. A cselekmény szerint a Lumon Industries nevű techcég kifejlesztett egy olyan biotechnológiai eljárást, amely során az ember tudatát kettéválasztják, hogy levegyék róla a munka terhét: amikor reggel bemegy dolgozni, egy másik személyiség veszi át a teste felett a hatalmat, így „valódi” énje egy pillanat alatt a munkaidő végén találja magát. Az irodai és a külvilági tudatállapot között nincs átjárás, a kettő nem tud egymásról – amikor aztán fény derül a Lumon sötét ügyeire, a kizsákmányolt dolgozók elkezdik keresni a kiskapukat.

A sorozat az Apple TV+-on nézhető.

Búcsú Yangtól (After Yang)

Alig másfél órás, a gyanútlan nézőt mégis próbára teszi a karrierjét Tarantino- és Breaking Bad-videóesszékkel kezdő, mára elismert filmessé vált koreai-amerikai rendező, Kogonada komótos sci-fi-drámája. A történet egy novellán alapul, ennek megfelelően – legalább is a felszínen – nem is történik benne igazán sok minden: egy házaspár (Colin Farrell és Jodie Turner-Smith) úgy dönt, hogy örökbefogadott lányuknak vásárolnak egy teljesen emberszerű robottestvért, aki amellett, hogy vigyáz rá, amíg a szülők dolgoznak, az etnikumának megfelelő kultúrájához is közelebb hozhatja. Mivel azonban Yangot nem a Brothers & Sisters nevű gyártótól, hanem egy másodkezű értékesítőtől, a Second Siblingstől szerezték be, nem tudják megfelelően szervizeltetni, amikor hirtelen leáll a rendszere. Egyedül a memóriáját tudják megmenteni, amelyből néhány másodperces videófelvételek alapján tárul fel a robot titkos élete, és megkérdőjeleződik, mit is nevezünk valójában életnek.

A film az HBO Maxon nézhető.

A próba (The Rehearsal)

Bár az elmúlt húsz évben Ricky Gervaistől Larry Daviden át Sacha Baron Cohenig sokan tettek azért, hogy a cringe comedy (az a fajta kínos humor, ami közben egyszerre feszeng és dől a nevetéstől az ember) a szűkebb közönséget elérő BBC2-ről és az HBO-ról átszivárogjon a mainstreambe, még mindig vannak, akik újat tudnak mutatni a műfajban. A kanadai Nathan Fielder ritkán mutatja meg magát, de akkor biztosan valami eredetivel vagy meghökkentővel jelentkezik. Nathan for You cím, 2013 és 2017 között futott dokurealityjében egyedi üzleti tanácsokat adott feltörekvő vállalkozásoknak a marketingvezérelt világ totális paródiájaként (italbolt, ahol a kiskorúak előrendelhetik a piát a 18. születésnapjukra; éjjel-nappal nyitva tartó régiségbolt egy kocsma mellett, hogy a részegen betérő vásárlók összetörjék a tárgyakat, így ki kelljen fizetniük), de részt vett Sacha Baron Cohen Who Is America? című 2018-as, hétrészes szatírájának készítésében is, ahol többek között felfegyverzett arizonai lakosokat próbáltak győzködni, miért lesz jó, ha náluk építik fel a nyugati világ legnagyobb mecsetét, illetve meglepően könnyen vettek rá egy luxusjacht-kereskedőt, hogy eladjon egy jachtot Bassár el-Aszad szíriai elnöknek, hogy menekülő szírekre vadászhasson róla embercsempészet közben.

Forrás: HBO

Fielder zavarba ejtő karaktere A próba című, hol dokumentumfilmnek, hol valamiféle őrült sitcomnak álcázott pszichológiai kísérletsorozatban teljesedett ki igazán. Itt azt ígéri a résztvevőknek, hogy segít felkészülni egy-egy élethelyzetre, a valaha látott legrészletesebb próbafolyamatokon keresztül. Egy férfi például egyszerűen egy régi ismerősének szeretné bevallani, hogy hazudott neki az egyetemi végzettségéről, de a rettegett beszélgetésre való teljes felkészülés érdekében felépítik a találkozó helyszínéül szolgáló bár pontos mását, egy színész a legapróbb mozdulatokig megtanul úgy viselkedni és beszélni, mint az a régi ismerős, és a beszélgetés minden lehetséges irányát előre elpróbálják. Ez persze még mind semmi a későbbi részekig, ahol egy, az anyaságra előre készülő nővel játszanak szülősdit, álmai családi házának felépítésével és a gyerek különböző korainak megfelelő gyerekszínészek alkalmazásával. Több ponton felmerül, hogy hol a határ a kísérlet, a próba és a valóság között, és Fielder már agyzsibbasztóan meta irányokba merészkedik – felbérel például egy színészt, hogy őt alakítsa, és újrajátsszák A próba korábbi jeleneteit, hogy kívülről tudja megítélni saját döntéseit.

A sorozat az HBO Maxon nézhető.

Utazás a végtelenbe (A Trip to Infinity)

A végtelen mint koncepció vélhetően azóta izgalomban tartja az embereket, mióta az agyunk képes ilyen elvont fogalmakban gondolkodni. Belegondolni gyakorlatilag lehetetlen, de elmagyarázni is nehéz az olyan kisiskolás példákon túl, hogy ha egy vonalat félbevágsz, akkor a maradékot megint tudod felezni, és ezt a végtelenségig lehet folytatni a szubatomi méretekig. És ugyanez a másik irányba, a világegyetem nagyságrendjében. A Netflix dokumentumfilmjében elméleti fizikusok, kozmológusok, matematikusok és filozófusok igyekeznek ennél valamivel szofisztikáltabb példákkal (és látványos grafikai megoldásokkal) átadni a végtelen jelentését, hogy aztán a végén gondolkodhassunk, közelebb kerültünk-e a megértéséhez, mondjuk a dobozban rothadó, péppé majd gázzá alakuló, így végeredményben az univerzummal eggyé váló alma analógiájával.

A dokumentumfilm a Netflixen nézhető.

For All Mankind (3. évad)

A harmadik évadra ért be az Apple streaming szolgáltatásának egyik első nagy dobása, a Star Trek- és Battlestar Galactica-író Ronald D. Moore és társai által készített sci-fi-dráma, a For All Mankind, amely egy olyan alternatív világban játszódik, ahol a szovjetek szálltak először a Holdra, és az űrverseny sosem ért véget. Az egyes évadok egy-egy évtizedet fednek le, így 70-es és 80-as évek után a harmadik szezonban elértünk a kilencvenes évekig, ahol a folyamatos technológiai fejlődés miatt már egy maihoz hasonló világra ismerünk rá, okostelefonokkal, űrturizmussal, megújuló energiaforrásokkal.

Forrás: Apple TV+

A Hold után már a Mars meghódítása a cél, és ebbe a versenybe a két nagyhatalom mellett már – hogy, hogy nem – a magánszektor is beszáll, a Helios Aerospace nevű cég révén. A kb. egyórás részek miatt még mindig kicsit egyenetlen a sorozat, de a NASA-intrikákkal és a könyörtelen Mars-versennyel az izgalmakat tovább fokozó új évadban már jobbak az arányok, az elcsepegtetett alternatív történelmi szálak pedig még mindig valószínűtlenül szórakoztatók – a John Lennon elleni merénylet nem történt meg, így a Beatles újra összeáll, de még Maradona kezezős vb-gólját is elvették!

A sorozat az Apple TV+-on nézhető.

Jó éjt, Oppy! (Good Night Oppy)

Nagyon finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, a NASA 2003-ban indított Mars Exploration Rover (MER) missziója felülmúlta a várakozásokat. A küldetés két marsjáróját, a Spiritet és az Opportunityt egyaránt 90 napos működésre tervezték, ehhez képest a bolygón 2004 januárjában landolt roverek 2010-ig, illetve 2018-ig járták a Mars felszínét. Nem csoda, hogy a rengeteg fontos geológiai adatot és káprázatos fotót szolgáltató marsjárók a kutatók szívéhez nőttek – a misszió ódáját zengő Jó éjt, Oppy! ennek megfelelően emberi tulajdonságokkal felruházott, WALL-E-t meghazudtoló hősökként mutatja be munkásságukat.

Mivel természetesen a marsjárókat nem szerelték fel 4K-s kamerákkal, a porviharokkal és homokcsapdákkal megküzdő robotok kalandjait animáció formájában láthatjuk, ami érdekes hibridet teremt a beszélő fejes dokuk és a Pixar-filmek határán. A tudományos szempontból kulcsfontosságú, de gyerekszemmel is befogadható, csetlő-botló űrlény a nyolcvanas évek Hollywoodjába kívánkozik – nem is lehet véletlen, hogy Steven Spielberg és George Lucas cégei (Amblin Entertainment, Industrial Light and Magic) feleltek a film gyártási és vizuáliseffekt-munkálataiért.

A dokumentumfilm az Amazon Prime Videón nézhető.

Mivel még nem láttam őket (legalábbis nem néztem végig), nem kerültek fel a listára, de gondosan szűrt hallomásaim alapján nyugodt szívvel tudom ajánlani az eddigi legfelnőttebbnek mondott Star Wars-sorozatot, az Andort (Disney+), illetve a Theranos-sztorit feldolgozó A kibukottat (The Dropout, szintén Disney+), amelyben Amanda Seyfried olyan meggyőzően hozza a Szilícium-völgy történetének legnagyobbat szóló csalását levezénylő, búgó hangú Elizabeth Holmest (akit novemberben több mint 11 év börtönre ítéltek), hogy alakítását látva Jennifer Lawrence le is mondta a készülő mozis változat főszerepét.

És persze a fentieken túl is akad látnivaló, idén külön cikkben ajánlottuk többek között a Netflix Elon Musk-doksiját, ami csak elsőre tűnik a SpaceX propagandafilmjének; a Jurassic World-trilógiát lezáró Világuralmat, amelyben a tudomány (értsd: tollas dinók!) végre utolérte Hollywoodot; az egyetlen tölgyfa és közvetlen környezetének egy évét bemutató, A tölgy című természetfilmet; Michael Pollan a pszichedelikus gyógyítás forradalmát körüljáró, négyrészes sorozatát (Hogyan irányítsd az elmédet); egy dinoszauruszos és egy jégvilágos David Attenborough-szériát; valamint a dokumentumfilmes Oscar-versenyben is nagy esélyesnek számító, egy vulkanológus házaspár életének ódát szentelő A szerelem tüzét is.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: