Kína 2035-ig a világ vezető biotechnológia hatalma szeretne lenni, de milyen áron?
Kína nemrég új irányelveket fogadott el az emberi genomszerkesztés szabályozására, miután öt évvel ezelőtt Ho Csian-kuj kínai biológus hatalmas nemzetközi felháborodást keltett azzal, hogy három gyermek génállományát módosította. Az ázsiai ország 2035-ig a világ vezető biotechnológiai hatalmává kíván válni, amihez az elmúlt években elképesztő mértékben bővítette a genomok elolvasásának, manipulációjának képességét és a kórokozók vizsgálatára alkalmas biobiztonsági laboratórium hálózatát.
„A biotechnológia, beleértve a szintetikus biológiát, a 21. századi gazdaság alapköve, és kritikusan fontos lesz a geopolitikai versengés területén is” – mondta a National Defense magazinnak Tara O’Toole az amerikai Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security, DHS) korábbi helyettes vezetője 2020-ban. O’Toole szerint „Kína nagyon agresszív stratégiát követ annak érdekében, hogy a világ vezető biotechnológiai hatalmává váljon”.
A februárban bejelentett új szabályok független elemzők, köztük a Qubitnek is nyilatkozó Joy Csang, a Kent Egyetem szociológus professzora és a kínai tudománypolitika szakértője szerint először nem mentek elég messzire. Részben annak hatására, hogy neves kínai szakemberek hangot adtak ezen véleményüknek, októberben a kínai kormány kiszélesítette az új irányelvek alá eső kutatások körét.
Eközben nyugati szakértőket az elmúlt években több milliárd dollárnak megfelelő jüanból felépített, fertőző betegségek kutatásával foglalkozó kínai laboratóriumok biztonságossága is aggasztja, állítja a Washington Post áprilisi cikke, ami szerint az ország biobiztonsági kultúrája és gyakorlatai nem voltak képesek lekövetni a biotechnológiai ambícióit. November elején a Wall Street Journal cikkéből kiderült, hogy egy Kantonban található elismert onkológiai laboratóriumban két sebésznél és egy vendégkutatónál daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. Miután ez kiszivárgott, egyes kínai internetezők megkérdőjelezték a laboratóriumban használt anyagok biztonságosságát.
A kínai laboratóriumok állapota a covidjárvány kezdete után került az érdeklődés középpontjába. Az amerikai titkosszolgálatok megosztottak abban, hogy lehetett-e bármi köze a SARS-CoV-2 vírus felbukkanásának a kínai laboratóriumokhoz, míg a meglévő tudományos bizonyítékok – a világ vezető virológusainak véleményével együtt – a pandémia állati (zoonótikus) eredete mellett szólnak (ahogy azt korábban már összefoglaltuk), és a kínai élőállat-kereskedelmet jelölik meg a járvány közvetlen kiváltó okaként.
Az elmúlt két évtizedben a DNS-szekvenálási technológiák lenyűgöző fejlődése soha nem látott mennyiségű biológiai adatot generált, ami – mint nemrég összefoglaltuk – az egészségügyi alkalmazások mellett átformálta a saját magunkról és a minket körülvevő élőlényekről alkotott képünket. Ezzel párhuzamosan megjelentek a genomok precíz manipulálását lehetővé tevő technológiák, és meredeken zuhant a DNS laboratóriumi szintézisének költsége – mindez a genetikai tudásunk kibővülésével együtt megnyitotta a szintetikus biológia korszakát. Közben azonban az is kiderült, hogy ezek a technológiai vívmányok sem mentesek az árnyoldalaktól.
A szabályozási hiányosságok miatt új kutatási projektbe foghatott a génszerkesztéssel gyermekeken kísérletező Csian-kuj
Csian-kuj öt évvel ezelőtt jelentette be, hogy egy ikerpár, és mint később kiderült, egy harmadik gyermek genomját is manipulálta a CRISPR-Cas9 genomszerkesztési rendszerrel – állítása szerint azért, hogy ellenállóbbá tegye őket az AIDS-ért felelős HIV vírussal szemben. A legalább egy génjükben örökölhető változásokhoz vezető beavatkozás hatásossága erősen kérdéses, és egészségügyi kockázatai ismeretlenek. A tudományos közösségben és azon túl is világszerte felháborodást okozó bejelentés után a kínai hatóságok a kutatót három év börtönbüntetésre ítélték, amit tavaly töltött le.
A kínai hatóságok idén februárban új irányelveket fogadtak el, amik lefektetik az emberi genomszerkesztési kísérletek etikai szabályait, felügyeletét és ellenőrzését. „Elsődlegesen amiatt aggódtam februárban-márciusban, hogy Kína új etikai irányelvei nem foglalkoztak azzal, hogy miként zajlik majd a genomszerkesztéssel dolgozó magánszervezetek etikai felügyelete” – válaszolta kérdésünkre Csang. A szakember szerint a magánszektor felügyeletére vonatkozó helyzettel ellentmondásban állt az, hogy az elmúlt évtizedben olyan politikai döntések születtek Kínában, amik egymás után ösztönözték a magánszektor és az ipar által vezetett innovációt, valamint más köz- és magánszféra közötti együttműködéseket.
Ilyen, magánszervezetek által végzett munkának minősül a Csian-kuj új laborjában folyó kutatás, ami a kegyvesztett genetikus szerint az örökletes Duchenne-féle izomdisztrófia kezelését célozza. Az Issues magazinban nyáron megjelent cikk szerint, aminek Csang társszerzője, Csian-kujnak nincs korábbi tapasztalta ennek a betegségnek a vizsgálatában, és a korábbiakhoz hasonlóan merész ígéreteket tett kiszolgáltatott állapotban lévő pácienseknek. Amikor egy az év elején tartott online eseményen kínai bioetikusok és kutatók új kutatásairól akarták faggatni Csian-kujt és szembesítették volna azok visszásságaival, a szakember nem volt hajlandó reagálni a felvetésekre. Csang szerint a kínai adminisztratív döntések átlátszatlansága körüli állandó aggodalmat újra igazolta az a Kínán belüli felháborodás, ami Csian-kuj új kutatását övezte.
Idén márciusban Si Csia-ju, a Renmin Egyetem jogász professzorának és Csiu Zsen-cung elismert bioetikusnak a vezetésével kínai szakemberek közös nyilatkozatot fogadtak el Csian-kuj új kutatásáról és az az által illusztrált szabályozási hiányosságokról. Csang azt állítja, hogy részben ennek hatására a kínai tudományos és technológiai minisztérium más minisztériumokkal együtt új etikai szabályokat mutatott be októberben, amik kiszélesítik a szabályozás alá eső tevékenységek körét. „A legfontosabb ezek közül az, hogy a magánszervezeteket hivatalosan is az etikai szabályozás alá rendeli” – írta kérdésünkre a professzor.
Mi a helyzet a laborbiztonsággal?
A Washington Post szerint bár laborbalesetek minden országban, így az Egyesült Államokban is történnek, a kínai kormányzat saját jelentései, valamint a laborok viszonyait 2020-ig ismerő kínai és nyugati szakértők és tisztségviselők nyilatkozatai és elbeszélései komoly hiányosságokra utalnak. Ezek a biobiztonsági laboratóriumok berendezéseinek meghibásodását és hiányos biztonsági képzéseit érintik, ami laboratóriumi szennyvíz csatornába eresztéséhez, valamint kísérleti állatok illegális eladásához vezetett. A problémákat a lapnak nyilatkozó szakértők szerint fokozza a felülről irányított bürokrácia, ami nehezen elérhető célokat jelöl ki, miközben reflexszerűen eltussolja a baleseteket.
A helyzet illusztrálására egy 2019 nyári esetet ismertetnek, ami a 4 millió lakosú Lancsouban üzemelő állami laboratóriumban történt. A vakcinákat gyártó üzem tisztítórendszere, amelynek feladata a szennyvíz megtisztítása lett volna, minden látható jel nélkül meghibásodott. Ezt csak egy hónappal később vették észre és javították meg, de ekkor már késő volt: addigra már a brucellózist okozó Brucella sp. baktériumok milliói szabadultak ki a szellőzőrendszeren keresztül, és több száz embert betegítettek meg a környező városrészben. A Washington Post azt állítja, hogy az általa áttekintett hivatalos nyilatkozatok és jelentések rendszerszintű hiányosságokat tártak fel a veszélyes baktériumok és vírusok környezetbe kikerülésének megakadályozását garantáló biztonsági protokollok betartásáról.
Robert Hawley, aki évekig felügyelte az amerikai hadsereg Fort Detrick-i bázisán található legmagasabb biobiztonsági szintű és legveszélyesebb kórokozókkal dolgozó (BSL-4) laboratóriumának biztonsági programját, a lap által hivatkozott kongresszusi dokumentumok szerint megdöbbentőnek találta a kínai laboratóriumok meggondolatlan laboratóriumi gyakorlatatait, és azt mondta: „nagyon, nagyon nyilvánvaló, hogy a biobiztonsági tréningjük minimális”. A korábban a szeptember-11-ei vizsgálóbizottságot vezető diplomata és nemzetbiztonsági szakértő, Philip Zelikow a lapnak elmondta, hogy a kínai „biobiztonsági kultúra és gyakorlatok nehezen tartottak lépést a biotechnológiai képességek és ambíciók fejlődésével”.
Kína első BSL-4 laboratóriumát francia-kínai együttműködés keretében a vuhani virológiai intézetben (Wuhan Institute of Virology, WIV) építettek fel. Amióta 2018-ban üzembe állították, további két hasonló laboratórium épült fel az országban a 10 milliós Harbinban és a 8 milliós Kunmingban. A lap által áttekintett dokumentumok szerint a vuhani BSL-4 laboratórium, valóban francia terveken alapult, de a kínai fél fokozatosan kiszorította a franciaországi partnereket a projektből, és a költségesebb biztonsági rendszereket helyi alternatívákra cserélték.
Kína képmutatónak tekinti a laborbiztonságra és a transzparenciára vonatkozó amerikai aggodalmakat, és úgy tartja, hogy az amerikai tisztségviselők megbélyegzik az országot a koronavírus-járvány miatt. A Qubitnek korábban Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának virológusa amellett érvelt, hogy világszerte óriási szükség van BSL-4 kategóriás laboratóriumokra. A kutató szerint több száz, emberek megfertőzésére képes vírust ismerünk a természetben, amik közül a legtöbbről semmit sem tudunk, és ezeknek a biobiztonsági laboroknak a járványok megelőzése mellett a járványokra történő reagálásban is van szerepük.
A kínai kormányzat a covidjárvány során új biobiztonsági törvényeket fogadott el, ugyanakkor a Washington Post szerint a transzparencia hiánya miatt nehéz megítélni, hogy ezeket mennyire sikerült implementálni. Hawley azt állítja, hogy a biobiztonsági laboratóriumok működtetése nemcsak arról szól, hogy kutatók sikeresen el tudják végezni a kísérleteket, hanem a rendszereket üzemeltető személyzetről is. „Nem lehet spórolni és nem lehet a szükséges tudást egy kéthetes képzésen elsajátítani, majd azt várni, hogy a szakemberek utána tudják, hogy mi a teendő” – mondta Hawley az amerikai lapnak.
A lancsoui laboratórium baktérium szivárgását vizsgáló görög fertőzőbetegség-specialista, Georgios Pappas a Washington Postnak azt állította, hogy „az információhiány továbbra is a totalitárius rezsimek problémája”. A szakember szerint a lancsoui laboratóriumban történt incidens és a késlekedés, ami kínai részről a 2000-es évek elején a SARS és most a SARS-CoV-2 járvány kiindulásakor az információ megosztást jellemezte, mind egy narratívába illeszkedik: az információhiány célja azt a látszatot kelteni, hogy az események nem történtek meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
A szintetikus biológia korában élünk, de a mesterséges élet létrehozása még mindig csak álom
Hatalmas vihart kavart a hír, de még nem biztos, hogy a koronavírus nyestkutyákról ugrott át az emberre
Életmentő kutatás vagy rizikós kísérlet – mire jó, hogy vírusokat módosítanak a laborban?
