A szaglás és ízlelés, azaz a környezetben jelen lévő vagy oldott kémiai anyagok érzékelése, a két legősibb érzékünk, kölcsönösen hat egymásra. Annak ellenére, hogy összesen csak öt alapízt (sós, édes, savanyú, keserű és a nemrég felfedezett umami) érzékelő ízreceptort azonosítottak, ezek kombinációi, illetve egyéb befolyásoló faktorok (hőmérséklet, textúra, illat), az érzelmi állapot és viszonyulás együttesen eredményezi az érzékhatást. Eközben a szaglásért az orrunkban lévő, meglepően jól regenerálódó, néhány négyzetcentiméternyi szaglóhám felel, amelyben 60 naponta megújuló, mintegy 400 fajta és mindösszesen 10-15 millió receptor található, amelyekkel nagyjából 10 ezer szagot tudunk megkülönböztetni.

Igaz, gyakorlás nélkül ezeknek csak a felét tudjuk szavakkal is körbeírni, ez az arány azonban kondicionálással bőven 90 százalék fölé hozható. A tanulással függ össze az is, hogy a szagok élvezeti értéke az emberben az első 5-10 évben alakul ki, eltérően az ízektől, amiket már egy csecsemő is jól meg tud különböztetni. Mint újabban kiderült, nem is olyan rossz a szaglószervünk, ahogy korábban gondoltuk, így a kutya orra a maga 800-1000 fajta és mintegy 300 millió receptorával valójában nem is mindig érzékenyebb a miénknél.

Van-e szaga a víznek? És íze? És mi a helyzet az emberszaggal? Tudjuk-e változtatni? Vajon egy vérebnek vagy az embernek van nagyobb esélye kiszagolni egy banánt a szomszéd szobában? És ha véletlenül a Csendes-óceánon indulnál vadászatra, kardszárnyú delfint vagy kék bálnát vigyél magaddal, hogy kiszagolja a zsákmányt? A homlokot vagy a tarkót érő ütés veszélyezteti-e jobban a szaglásunkat? És ha egyszer elvesztettük, vissza tudjuk-e szerezni? A feromonok, azaz a nem tudatosan érzékelt szaganyagok hogyan változtatják az állatok viselkedését, és mi a szerepük az emberben? Igazolható-e emberben a Bruce-hatás (amikor a vemhes nőstény elvetél, ha a territóriumán belül megérzi egy idegen hím szagát) vagy a Vandenbergh-effektus (amikor az ivarzási ciklus hamarabb indul be pubertás nőstényeknél egy hím feromonjainak hatására)?

Darwinista podcastsorozatukban Kun Ádám evolúcióbiológus, az ELTE TTK Biológiai Intézetének docense, állandó szerzőnk és Mandl Péter orvos, a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatója kalauzol minket az élettudományok világában.

Hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

Az első adásban azt vizsgáltuk, hogy vajon hogyan dől el, hogy férfiak vagy nők leszünk, a másodikban, hogy ugyan mitől és hogyan repülnek egyes állatok, a harmadikban, hogy milyen nemi determinációk működnek az állat- és növényvilágban, a negyedikben, hogy milyen autoimmun betegségeket gyógyít a reumatológus, az ötödikben, hogy hogyan definiáljuk az életet, a hatodikban hogy mi mindennel foglalkozik egy evolúcióbiológus, a hetedikben, hogy a homoszexualitás az állatvilágban gyakran előforduló, nem természetellenes és nem patológiás viselkedés, a nyolcadikban a krónikus betegségeket és a leggyakoribb halálozási okokat, a kilencedikben a hibrideket, a tizedikben az emberi evolúció gyorsuló ütemét, a tizenegyedikben, hogy mennyi C-vitamint szedjünk, és egyáltalán miért kell védeni a szervezetünket az oxigéntől, a tizenkettedikben az antibiotikumokat és a nekik ellenálló szuperbaktériumokat, a tizenharmadikban a születéskori nemarányokat és Jordan Peterson egyik felkapott elméletét, a tizennegyedikben az emberi bőr színét, a tizenötödikben a csupasz bőr, a maratonfutás és az emberré válás kapcsolatát.

Hallgass bele ezekbe is: