Sokaknak továbbra is a múzeumi kiállítások, színházi előadások, koncertek nyújtják a legelemibb és legemberibb élményt, ezek létrehozása és biztosítása, fenntartása pedig nagyrészt a bölcsészettudomány eredménye – írja T. Szabó Csaba ókortörténész.
Ingatlanozás az MTA-nál és az egykori MTV-nél. Súlyos, szürke horizontok és a „nehéz magyarság”. KEKVA és MNMKK. Meg nem épült óriás piramisok, lesöpört műemlékvédelmi szabályok, engedetlen kultúrahordozók és disztópia, amerre csak nézünk.
A friss közvélemény-kutatások szerint a nők inkább szavaznának a Fideszre, mint a Tisza Pártra, míg a férfiak körében népszerűbb az ellenzéki párt. A lehetséges okokat Zorigt Burtejin, az ELTE-TáTK posztdoktori kutatója veszi számba.
Az HBO-n futó Chimp Crazy című filmsorozat nyomán újra eltöprenghetünk azon, miféle viszony fűz bennünket az állatokhoz, különösen a hagyományosan egzotikusnak, ritkaságnak tartott vadakhoz. És azon is, hogy nem kellene-e végre az összes állatkertről lemondanunk.
Két nagy állami múzeum is elutasította a kiállítást, noha ezek csak sajtófotók – úgy látszik, ma már a valóság bemutatása is sok. A Főváros felajánlott egy kiállítóhelyet, ami azonban nem kiállítóhely. Hogy néz ki és mit jelent a World Press Photo a Biodómban?
Magyarországnak ma nincs világos kultúrastratégiája, és hiába költjük rá az EU-átlag kétszeresét, a források elosztása, idézzük, „alacsony hatékonyságú”. Az Egyensúly Intézet megoldásokkal állt elő, de lesz-e, aki meghallja?
Egy német irodalmi díj ügyétől hangos a magyar közösségi média. Rasszizmus és szexizmus azért nem Nádas Pétert díjazni, mert éppenséggel fehér férfi? Nem inkább a művel kellene foglalkozni? Na és mit mond a szociológia a kisebbségiek díjazásáról?
Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy Budapest kultúrváros, de hogyan fest valójában az itteni kulturális élet, és mit tartogat a jövő? Mit ígér megválasztása esetére Karácsony Gergely, Szentkirályi Alexandra és Vitézy Dávid?
Mi okból tartjuk fönn a középiskolai záróvizsga intézményét? Hagyomány, mérhetőség, vagy a társadalmi struktúrák, hierarchiák, elitek újratermelése? A Monarchiában vezettük be, legfőbb ideje megszabadulni tőle!
Az úgynevezett modellváltásnak egyetlen magyar egyetem állt ellen tevőlegesen és keményen: az ország legkisebb egyeteme. Az SZFE küzdelméről most az események egyik főszereplője, az utolsó megválasztott rektor, Upor László írt könyvet.
Mindenki olyan művet hoz létre, amilyet akar; az állam nem szól bele a tartalomba, ami pedig nem illik bele az Isten-haza-család keretrendszerbe, azt majd eltartja a kultúrafogyasztó, aki amúgy is tele van pénzzel. Igaz, amit a kulturális miniszter állít?
Kormányzati támadás alatt áll az oktatás Magyarországon: az MCC vezető oktatáskutatója visszasírja a poroszos módszereket, Orbán Viktor politikai igazatójának oktatási víziója a 20. századi totalitárius államok szellemiségét idézi, a tanulóközpontúság pedig szitokszónak számít.
Igazságügyi miniszterként Varga Judit „a kapcsolati erőszak szörnyű évei során” pontosan azt intézte el saját magának is, amit az összes többi bántalmazott nőnek: jóformán senkit nem érdekel, hány nadrágot vágtak hozzá, akár volt benne öv, csattal, akár nem.
Ha egy depresszióban szenvedő embernek azt mondjuk, hogy élete végéig depressziós lesz, akkor ezzel nemcsak megbélyegezzük, de vissza is tartjuk a változástól. Mi indokolja, hogy a szerhasználati problémáról másképp gondolkodjunk, és csak az élethosszig tartó absztinenciát fogadjuk el kívánatosnak?
Jó lenne eljutni oda, hogy a nők, a női politikusok esetében ne a nemük legyen fontos. De ez csak akkor lesz így, ha megszokottá válik, hogy vannak női vezetők, és az ő időnkénti bukásukat nem az egész női nem bukásának tudjuk be.