Kutatók magmakamra-modellekkel szimulálták a felszín alatti kőzetrétegekre nehezedő nyomás és a szeizmikus folyamatok közötti összefüggéseket.
A gigantikus jégmintában található ősi légbuborékok segítségével a bolygó 1,2 millió éves környezetére is ráláthatnak a méteres darabokra vágott jeget vizsgáló kutatók.
A klímaváltozásnak szerepe van az antarktiszi jégtakaró töredezésében és a jéghegyek kialakulásában, de nem biztos, hogy úgy, ahogyan eddig hittük.
Éppen csak elkezdődött Azerbajdzsánban a COP29 klímakonferencia, amikor brit éghajlatkutatók ledobták friss vizsgálatukat, ami szerint 1700 óta a Föld átlaghőmérséklete 1,49 Celsius-fokkal nőtt meg.
Például gigantikus víz alatti gátakkal előznék meg, hogy a meleg áramlatok elérjék az antarktiszi gleccsert, amely ma már 50 milliárd tonna jeget veszít évente.
Míg 1984-ben a félszigetnek mindössze 1 négyzetkilométerét fedte növényzet, 2021-re már 12 négyzetkilométert.
A végéhez közeledik a Thwaites-gleccses hat éven át tartó vizsgálata, az eddigi eredmények szerint nem az a kérdés, hogy összeomlik-e, hanem az, hogy mikor.
Az Edinburgh-i Egyetem ökológusai műholdfelvételek és terepi kutatások segítségével térképezték fel a déli sarkvidék növényborítását.
Hét országnak, köztük három európainak van területi igénye az Antarktiszon, de ezeket az 1959-ben aláírt egyezmény befagyasztotta, és garantálta, hogy a déli kontinensen zavartalanul folyhasson a globális felmelegedés miatt ma kulcsfontosságú tudományos kutatás.
Azt eddig is tudtuk, hogy folyóknak létezniük kellett akkor, amikor az Antarktisz egyes részei jégmentesek voltak, de most az egyiknek a kiterjedését és idejét is feltárták.
Amikor 120 ezer éve utoljára ennyire meleg volt a Földön, összeomlott a nyugat-antarktiszi jégtakaró. Mindez a déli kontinens körül élő polipok genetikai vizsgálatából derült ki.
A világhírű brit természetbúvárról elnevezett sarkkutató hajó az Antarktiszi-félszigettől északkeletre a nyílt óceánon közelítette meg a nemrégiben elszabadult A-23A nevű kolosszust.
A 4000 négyzetkilométer területű A-23A 1986-ban szakadt le az antarktiszi selfjégről, de évtizedekre megrekedt a Weddell-tengerben.
A jég alatt 2-3 kilométer mélyen fekvő, dunántúlnyi területtől nem messze ősi pálmafák pollenjeit fedezték fel, ami gazdag élővilág jelenlétére utal.
Zeke Hausfather éghajlatkutató szerint nagyon valószínű, hogy 2023 lesz a valaha mért legmelegebb év. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a párizsi klímacélok még így is tarthatók.