„Képzeljük el, hogy olyan embereket hozhatunk létre, akik egy adott célt szolgálnak, nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is. Ez lehet egy matematikus zseni, egy virtuóz zenész vagy egy katona, aki félelem, könyörület, sajnálat vagy fájdalom nélkül képes harcolni.”

Amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök 2017-ben ezekkel a szavakkal szólt egy ifjúsági fesztivál hallgatóságához, még úgy tűnt, hogy elrettentő példákat hoz az egyre inkább lehetővé váló génszerkesztési technológiákra. Nem sokkal később kiderült, hogy az általa a 21. század atombombájának tartott génszerkesztés nagyon is izgatja a fantáziáját, de hogy pontosan miért, és hogy mit szól ehhez az orosz tudományos közösség, annak részleteire csak most derült fény.

Ahogy az a független, külföldről szerkesztett orosz híroldal és oknyomozó portál, a Meduza cikkéből kiderül, Oroszországot egészen 2019-ig nem igazán érdekelte a genetika mint tudományág, amikor is hirtelen 127 milliárd rubel (kb. 500 milliárd forint) alapköltségvetéssel elindítottak egy hétéves országos programot, amelyben nagy hangsúlyt kap a génszerkesztési technológiák fejlesztése. A fű alatt összerántott programot a lap szerint Putyin személyesen felügyeli, és az ügy élére is legközelebbi tanácsosait jelölte ki: titkolt lányát, az endokrinológusként végzett Marija Voroncovát és offshore-botrányba keveredett barátját, a csellista Szergej Roldugint.

Pedig néhány évvel korábban még egészen máshogy viszonyult az orosz tudóstársadalom a génszerkesztés kérdéséhez. A Kaliforniai Egyetemen tanító sejtbiológus, Fjodor Urnov 2014-ben a RIA Novosztyi hírügynökség moszkvai központjában összeült szakértőknek véleményezte az emberi embriók szerkesztésére irányuló kínai törekvéseket: „Hogy fogalmazzak káromkodás nélkül... Ezek a kínai kutatók azt ígérik, hogy a módszerrel megoldhatóvá válik az örökletes betegségek minden problémája, ami természetesen metafizikai eretnekség.” Amikor 2018-ban a hírhedt kínai biofizikus, Ho Csian-kuj bejelentette, hogy létrehozta az első génszerkesztett ikerpárt, Lulut és Nanát, Urnov „az őrültség és a felelőtlen hírnévre törekvés egyvelegének” nevezte Ho munkásságát.

Urnov szavait nemcsak Voroncova és a Putyin lelki vezetője, Georgij Sevkunov ortodox püspök hallgatta, hanem a moszkvai Pirogov Orvosi Kutatóegyetem molekuláris biológusa, Gyenyisz Rebrikov is – ő később azzal vált ismertté, hogy 2019 nyarán bejelentette: Ho Csian-kuj módszerét tökéletesítve génszerkesztett embriókat ültetne önként jelentkező HIV-pozitív nők méhébe. Miután a két biológus kifejtette egymással ellentétes álláspontját, Voroncova a püspökhöz fordult, hogy a tanácsát kérje, vajon túl messzire merészkedik-e a tudomány azzal, hogy beleavatkozik az ember genetikai kódjába, megváltoztatva azt, amit az Úr elrendelt. Laikusok számára egyértelműnek tűnne a püspöki válasz, de Sevkunov meglepő magyarázattal szolgált.

Mint elmondta, az ortodox egyház orvosbiológiai etikai tanácsa megtárgyalta az élő embriók szerkesztésének kérdését, és arra jutott, hogy az emberiség javát szolgálná, ha megfelelő orvostudományi érvekkel alátámasztott módszert találnának a génszerkesztés biztonságos megvalósítására. Putyin lánya erre azt felelte: mindent megtesznek, hogy az orosz tudósok élen járjanak ezen a területen.

A Meduzának nyilatkozó szakértők szerint Putyint, mint sok más területen, a génszerkesztés felkarolásában is a félelem vezérelte. Elmondásuk szerint az elnök a rémtörténekben terjedő genetikai fegyverkezéstől retteg, és úgy gondolja, „bizonyos külföldiek” az orosz nép kiirtását tervezik, úgynevezett génfegyverekkel. A legtöbb biológus szerint ezt tudományosan nem lehet értelmezni, technológiailag kivitelezhetetlen lenne, és legfeljebb egy közepes sci-fi cselekményében lenne elképzelhető. A szakvélemények persze mit sem érnek, ha van egy befolyásos kutató, aki az ellenkezőjét állítja.

Mihail Kovalcsuk, a nukleáris energia kutatásában vezető moszkvai Kurcsatov Intézet elnöke (aki mellesleg Putyin milliárdos barátjának, Jurij Kovalcsuknak a testvére) 2015-ben ezt mondta az orosz Szövetségi Tanács előtt: „Tegyük fel, hogy létrehozunk egy mesterséges sejtet. Ez egyfelől fontos orvosi és diagnosztikai eszköz lehet a gyógyszerfejlesztésben, de sokkal veszélyesebb felhasználása is elképzelhető. Egy olyan sejt, amelynek genetikai kódja önmagát fejleszti, valójában tömegpusztító fegyver.” Kovalcsuk elmondta, az ilyen sejteket arra is fel lehetne használni, hogy célzottan semmisítsenek meg egy adott etnikai csoportot. Csakhogy bár egykor valóban feltételezték, hogy az emberi genomban találhatók olyan markerek, amelyek egy adott etnikai csoportra jellemzők, mára gyakorlatilag a teljes tudóstársadalom (az oroszokat is ideértve) egyetért abban, hogy ezek nem léteznek.

Putyin rettegését használták ki a tudósok

Putyin azóta több beszédében hangoztatta Kovalcsuk disztópiáját, és ha a szakértők nem is dőlnek be a genetikai fegyverkezéssel való ijesztgetésnek, vannak, akik meglátták a tudományos potenciált az elnök rettegésében. Andrej Furszenko korábbi oktatási és tudományügyi minisztert, Putyin belső körének tagját a Meduza forrásai szerint inkább a CRISPR-Cas9 génszerkesztési technológia orvosi felhasználása izgatja, de rájátszva Putyin félelmeire, rávette az elnököt, hogy az orosz kutatási költségvetés nagyjából 3 százalékának megfelelő összeget csoportosítson át egy új, nagyszabású genetikai programra.

A kutatási programban négy fő irányt jelöltek meg: orvostudomány, mezőgazdaság, ipari mikrobiológia és biztonság – az utóbbi állítólag csak azért került be a tervezetbe, mert a kutatók úgy gondolták, ezzel lehet a legkönnyebben pénzt kérni Putyintól. A Meduza szerint a program összeállításában részt vett tudósok maguk között viccelődve képzelték el, milyen fantasztikus génfegyverekről ábrándozhatott az elnök, amikor aláírta a tervezetet. Mivel valamit tenni kellett a biztonsági kategória mögé, a moszkvai Engelhardt Molekuláris Biológiai Intézet egyik kutatója szerint a veszélyes fertőzésekre építették ezt a részt: „A COVID-ra akkor még senki sem gondolhatott, de az ebolára, a SARS-ra vagy a MERS-re igen. A tervezet e részében a technológiai függetlenség biztosítására helyezték a hangsúlyt, vagyis hogy meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy magunk gyártsuk a saját vegyi anyagainkat és eszközeinket, arra az esetre, ha a szankciók miatt el lennénk zárva a külső forrásoktól.”

A programot fiatal orosz sztárkutatók részvételével állították össze 2017-től kezdve, de erősen támaszkodtak egy korábbi szovjet genetikai programra, amit az a biokémikus, Jurij Ovcsinnyikov álmodott meg, aki egykori kollégái szerint az elsődleges szószólója volt a géntechnológiák felhasználásának a Szovjetunió biológiai fegyverkezésében. A kutatási programnak már a kezdetektől fogva központi eleme volt az emberi embriók szerkesztése, de az ezt erőltető, Gyenisz Rebrikov által vezetett csoport törekvéseivel szemben több befolyásos genetikus felszólalt, szerintük ugyanis „a korai genom szerkesztése több kárt okozna, mint amennyi előnnyel járhat, így az ilyen kísérletek elfogadhatatlanok bármilyen állami program keretében.”

Ezzel együtt Marija Voroncova és köre sem jutott még túl az embriószerkesztés etikai kérdésein, ezért a program a mai formájában állatokra és laboratóriumi modellekre korlátozza a génszerkesztés lehetőségét – hangsúlyozva, hogy a jelenleg folytatott kísérletek az emberi genom jövőbeni biztonságos szerkesztésének célját szolgálják. Rebrikov elmondta, kutatóintézete így egyelőre az autoimmun betegségek kezelésére szánt gyógyszerek fejlesztésén és a koronavírus genomjának elemzésén, a vírus mutálódásának követésén dolgozik a program keretein belül.

A bioetikai szabályok módosítása azonban ma is napirenden van Oroszországban, és Voroncova mellett Valerij Falkov tudományügyi miniszter és a Moszkvai Állami Jogi Egyetem szakértői is azon ügyködnek, hogy a szabályok lazításával szélesítsék a genetikai kísérletek lehetőségeit. A jogi egyetemen frissen létrejött bioetikai intézet ráadásul azzal a Kurcsatov Intézettel működik együtt, amelynek elnöke Putyin áltudományos nézeteiről ismert tanácsadója, Mihail Kovalcsuk. Mindezek alapján többen arra következtetnek, hogy Putyin legközelebbi csatlósai az emberi génszerkesztés törvénybe foglalásán dolgoznak, arra is ügyelve, hogy külső szemmel is megalapozottnak tűnjön a döntés.

A titkosszolgálati génbank és a genetikát kutató olajcég

Miután több mint egy évig húzódott a vita a program részleteiről, és már úgy tűnt, a különböző álláspontokon lévő kutatók nem tudnak megegyezni a genetikai program fókuszáról, Kovalcsuk volt az, aki megmentette a projektet: 2018-ban az ő tanácsai mentén született meg a tervezet, amelynek költségvetése az eredetinél háromszor nagyobbra nőtt. Persze nem a semmiből tűnt fel Kovalcsuk, akinek intézete már jóval korábban beszerezte a genomszekvenáláshoz szükséges eszközöket, amelyekkel akár egy országos genetikai adatbázis felépítése is lehetővé válik – ez már Ovcsinnyikov tervei között is szerepelt mint a nagy szovjet genetikai álomprojekt. Miután a programot elfogadták, Putyin elsőként a Nemzeti Genetikai Információs Adatbázis létrehozására adott engedélyt, ami abban különbözhet a nagy nyugati génbankoktól, hogy velük ellentétben zárt rendszerű, vagyis csak az orosz kutatók férhetnek hozzá. Az orosz nemzeti génbank prototípusa 2024-re készülhet el a Kurcsatov Intézetben, az orosz titkosszolgálat (FSZB) közreműködésével.

Külföldön dolgozó orosz genetikusok szerint érthetetlen, miért zárnák el a külvilágtól az orosz génbank adatait, már amennyiben tudományosan igazolt és törvényes célokra tervezik azokat felhasználni. A DNS-elemzéssel foglalkozó londoni Atlas Biomed Group vezérigazgatója, Szergej Muszienko szerint a brit biobankok például minden nemzet kutatójának elérhetővé teszik az ott tárolt információkat, mivel „azok előnyei az emberiség számára túlnőnek a génfegyverek fejlesztésének képzelt félelmein.”

A genetikai kutatási program tervezetét legvégül a tudományügyi és felsőoktatási minisztériumnak kellett jóváhagynia, a kutatóintézetekkel való egyeztetések során azonban annyira átalakult a projekt a kezdeti nagyszabású tervekhez képest, hogy rá sem lehetett ismerni. A CRISPR-Cas9 módszer felhasználásáról és a génfegyverek elhárításáról átterelődött a fókusz olyan racionális célokra, mint az új burgonya- és cukorrépafajták nemesítése vagy a mellrák kezelésére szánt onkolitikus vírusok létrehozása. Ezek kétségkívül hasznos projektek, de a megalomán politikusokat nem elégítik ki igazán. Ahogy a Meduzának nyilatkozó egyik genetikus mondta: „Mintha a vezetőink abban reménykedtek volna, hogy a genetikusok rájönnek a halhatatlanság titkára.”

Az orosz genetikusok ezért attól félnek, hogy Putyin és köre idővel megelégeli az unalmasnak tartott kutatásokat, és elzárják a pénzcsapot. Pedig, bár a program szerint a költségvetés akár 230 milliárd rubelre is nőhet, ez még mindig kevés ahhoz, hogy Oroszország felzárkózzon az amerikai génkutatáshoz. Talán ezért kereste meg Putyin 2019 végén a Rosznyefty nevű olajvállalatot azzal, hogy hozzon létre egy 100 ezer ember genomjának dekódolására képes kutatóközpontot. Igor Szecsin, a cég vezérigazgatója 2020 májusában találkozott Putyinnal, és ígéretet tett a központ létrehozására, ha az elnök cserébe adómentessé teszi a Rosznyefty genetikai költéseit. Ebből az együttműködésből egyelőre semmi sem valósult meg, vélhetően a koronavírus-járvány miatt, illetve azért, mert a Rosznyefty részvényesei nehezményezték a tervezett több tízmilliárd rubeles költségeket egy, az olajcégtől idegen területen.

Szakembereket nem lehet pénzért venni

Miközben a Rosznyefty által rendelt genetikai eszközök már különböző raktárakban porosodnak, Oroszország egy olyan problémával küzd, amit nem lehet pusztán pénzzel megoldani: kevés a szakértő, aki kezelni tudná a gépeket. Az Atlas Biomed Groupot vezető Szergej Muszienko szerint összesen 340 orvosi genetikusa és valamivel több mint 600 genetikai kutatója van a 144 millió lakosú országnak.

A Rosznyefty 2020 márciusában kezdeményezte a Moszkvai Állami Egyetemnél egy genomikai mesterképzési program létrehozását, ami szeptemberben már el is indulhatott, bár a nagy kapkodásban nem sikerült időben kifizetni az ösztöndíjakat, így több hallgató családi segítségre vagy diákmunka vállalására szorult. A képzésre összesen 30-an jelentkeztek, és végül 10 fővel indult el, a programot az a Jevgenyij Rogajev nevű genetikus vezeti, aki az Alzheimer-kór kutatásában ért el nemzetközi sikereket. A hallgatók a kétéves képzés elvégzése után a Rosznyefty genomszekvenáló központjában helyezkedhetnek el, már ha addigra felépül.

Putyin a genetikusok kinevelését sem bízza akárkire. A genetikai kutatási program egyetemeken való népszerűsítését az az Innpraktika nevű nonprofit szervezet végzi, amelynek vezetője Putyin másik rejtegetett lánya, Katyerina Tyihonova. Az elnök már a közoktatásba is beépítené a genetikát és a kapcsolódó tudományokat, olyan alapvető tanórák bevezetésével, mint a genetika, az evolúcióbiológia, a népességtudomány vagy a Mendel-szabályok oktatása. Ennek az oktatási programnak az összeállításával Putyin a Tehetség és siker oktatási alapítványt bízta meg, amelyet jóbarátja, a Panama-aktákban Putyin rejtett vagyonának kezelőjeként megnevezett csellista, Szergej Roldugin alapított.

A génszerkesztés időközben nemzetközileg is a legforróbb kutatási területek egyikévé vált, amin minden bizonnyal az is dobott egyet, hogy 2020-ban a CRISPR-Cas9 eljárás úttörői kapták a kémiai Nobel-díjat. Bár a kínai ikerpárt szerkesztő Ho Csian-kujt azóta 3 éves börtönbüntetésre ítélték, különböző nemzetközi kutatások eredményei szerint a génszerkesztés a vakság és a krónikus fájdalmak gyógyítását, de még a szervátültetést is forradalmasíthatja – igaz, a módszer etikai kérdései még messze nem tisztázottak. Egy biztos: nem halhatatlanságra törekvő és génfegyverektől rettegő politikusok fogják elfogadhatóvá tenni a technológiát.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás