A hétfő óta zajló, pénteken véget érő 51. Világgazdasági Fórum (WEF) nem olyan, mint az eddigiek. Nemcsak azért, mert a koronavírus-járvány miatt a szokásos disszonáns davosi fényűzés helyett az online térben kénytelenek találkozni a világ politikai, gazdasági és civil vezetői, hanem azért is, mert olyan konkrét kihívásra kell választ adni, ami eddig nemigen fordult elő a fórum történetében.

Jóval könnyebb ugyanis olyan globális kihívásokról vitatkozni, amiket egyelőre nem éreznek a bőrükön a világ vezetői. 2020 januárjában belefért, hogy Donald Trump akkori amerikai elnök és Greta Thunberg svéd klímaaktivista véleményét is meghallgassák a tavalyi WEF központi témájának választott klímaváltozásról – és utána lényegében ne történjen semmi.

Idén azonban „az elmúlt 12 hónap apokaliptikus eseményeire” kell választ adni, ahogy Joanthan Michie, az Oxfordi Egyetem innovációra és információcserére specializálódott tanára fogalmazott. Mindezt a „nagy újraindítás” (great reset) jegyében, amit tavaly nyáron hirdetett meg a WEF alapítója, Klaus Schwab és Károly herceg, és aminek lényege, hogy a világjárványból és a gazdasági válságból való kilábalás során meg kell találni a kapitalizmusnak azt a formáját, ami a 21. század többi kihívására – például a klímaváltozásra és a növekvő egyenlőtlenségekre – is jobb válaszokat adhat. Ennek megfelelően a 60 ország 1200 meghívottjával zajló idei WEF központi témája „a döntő év a bizalom visszaállítására” lett.

A 2021-es WEF résztvevőinek azzal kell számolniuk, hogy a koronavírus-világjárvány hatásaihoz hozzáadódnak olyan globális nehézségek, mint a klímaválság, a gazdasági válság, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek. Utóbbira példa, hogy Angliában a COVID-19 halálozási rátája decemberben több mint kétszerese volt a leghátrányosabb helyzetű területeken, mint a legjobbakon, de gondolhatunk a digitális oktatáshoz eltérő mértékben hozzáférő gyerekekre és a vakcinákhoz eltérő mértékben hozzájutó országokra is.

Ezt kellene kibogoznia a WEF résztvevőinek, a küldetés sikere azonban legalábbis kétséges.

Történelmi példák

Nem ez az első eset, hogy globális kihívásra kell globális választ adni, de a korábbi kísérletek vegyes eredménnyel zárultak. Az első világháború után az ENSZ-elődnek tekinthető Népszövetség létrehozásában Nagy-Britanniának is sarkalatos szerepe volt, de a kezdeményezés néhány kisebb sikertől eltekintve végül kudarca fulladt, amihez az is hozzájárult, hogy a britek ragaszkodtak a háború utáni jóvátételhez, aláásva ezzel Németország gazdasági és politikai stabilitását. Az eredményt ismerjük.

A második világháború vége felé a nemzetközi közösség ismét a jövőbeli konfliktusok megelőzésére törekedett, és valamelyest tanult az előző próbálkozásból. A szövetségesek 1944-ben a Bretton Woods-i konferencián találkoztak, hogy irányelveket és szabályokat dolgozzanak ki a gazdasági stabilitás fenntartása érdekében. Ez idővel elhozta az egymással összekapcsolt árfolyamok rendszerét, amelyet az aranyfedezetű amerikai dollár körül szerveztek, valamint a rendszert irányító új intézményeket, köztük a Nemzetközi Valutaalapot. A következő években ezt az ENSZ és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megalapítása követte. A Bretton Woods-i rendszer a hetvenes évek elejéig tartott ki, amikor az amerikai kormány felfüggesztette a dollár aranya való átválthatóságát, de a negyvenes években kialakított rendszer a lényegét tekintve a mai napig túlélt.

A 2008-2009-es pénzügyi válság, amely az 1930-as évek óta először hozott globális recessziót, arra sarkallta a politikai és gazdasági vezetőket, hogy valamelyest szigorítsanak a szabályozáson, az instabilitás fenyegetését azonban így sem sikerült megszüntetni a felhalmozott óriási adósságok és a túlhajtott spekuláció miatt. Michie szerint tehát csak az 1940-es években sikerült igazán adekvát választ adni a globális fenyegetésre.

A hétfőn közzétett ENSZ-jelentés szerint 2020-ban a világgazdaság 4,3 százalékkal esett vissza, ami két és félszerese a bő tíz évvel ezelőtti csökkenésnek. A 2021-re előrejelzett 4,7 százalékos növekedés a veszteségeket alig-alig kompenzálja. A lezárások és az egymást követő járványhullámok miatt a fejlett gazdaságok teljesítménye 5,6 százalékkal esett vissza, 2021-ben 4 százalékos növekedésre számíthatnak, míg a fejlődőké 2,5 százalékos tavalyi gyengülés után 5,6 százalékkal nőhet idén.

A nagy újraindítás

A WEF által kitűzött nagy újraindítás már úgy közelíti meg a problémahalmazt, hogy amit most be kell vetni, az túlmegy a gazdasági reformokon, a klímavédelmi intézkedéseken és a járvány legyőzésén – ezek kombinációjára, vagy még annál is többre van szükség. A globális cselekvést a társadalom megváltoztatásával kell alátámasztani, a túléléshez muszáj azt befogadóbbá és összetartóbbá tenni, ahogy az évtized kihívásairól szóló év eleji cikkünkből is kiderült, a környezeti fenntarthatóságot a társadalmi fenntarthatósággal kell kombinálni, „jobban kell újjáépíteni”. A WEF szerint ehhez hét kulcsterületen van szükség beavatkozásra:

• környezeti fenntarthatóság,
• igazságosabb gazdaság,
• jó célokat szolgáló technológia,
• a munka jövője és az átképzés,
• jobb vállalkozások,
• egészséges jövő mindenkinek,
• a nemzeti kormányok globális együttműködése.

A WEF szerint a lényeg a közbizalom visszaállítása lenne, az ugyanis jelenleg sehol sincsen, részben a koronavírus-világjárvány elégtelennek érzékelt kezelése miatt. Ám mivel a vállalati és politikai vezetők világában alig változik valami, ez elég rögös útnak tűnik, ráadásul

„Joe Biden jelenti a legfőbb reményt, aki abban a nyolc évben volt az Egyesült Államok alelnöke, amikor a mai problémák nagy része megoldás híján felhalmozódott”.

Michie szerint sajnos az egyetlen igazi ok a bizakodása az, hogy a jelenlegi válság akkorára nő, hogy már muszáj lesz érdemben cselekedni. A jövőbeli pénzügyi válságok valószínűsége nagy, a klímaváltozás tényét kellő mértékben fogadják el ahhoz, hogy egzisztenciális fenyegetésként jelenjen meg, a világjárvány pedig óriási gazdasági és emberi katasztrófa, ráadásul azzal a szomorú kilátással, hogy a hasonló járványok egymást érhetik a jövőben a globális turizmus és a klímaváltozás hatásai miatt.

Hamisan csengő hangok

Hogyan látják mindezt az eddigi megszólalók? Jelzésértékű, hogy még Vlagyimir Putyin orosz elnök is a populizmus miatt aggódott éles hangú szerdai beszédében. A nagy újraindításba való hitet nem igazán erősíti, hogy 1,3 milliárd dolláros titkos palotával rendelkező, autoriter, a globális megosztottságon bizonyítottan ügyködő elnökök aggódnak pókerarccal a vagyoni egyenlőtlenség miatt, de Putyin beszéde, ha mást nem is, azt jelzi, hogy a globális problémák megoldásához ezekre a vezetőkre is szükség van.

Putyin párhuzamot vont az 1930-as évek és a mostani időszak között a hasonló kihívások és a növekvő társadalmi különbségek között. „Mindez a jobb- és a baloldali populizmust erősíti, és szélsőséges mozgalmakat táplál” szerinte, miközben a helyi konfliktusok sokasodnak, a nemzetközi biztonságot garantáló rendszerek és a nemzetközi intézmények jelentősége pedig csökken. Nő a veszély, hogy a globális fejlődés összeomlik, és „mindenki mindenki ellen kezd harcolni” – mondta. Beszélt arról, hogy a globális magán- és állami szektor adóssága csaknem a GDP 200 százalékát teszi ki, de bizonyos országokban eléri a 300 százalékot, eközben egyes gazdaságok 0 százalékos vagy ahhoz közeli alapkamattal nem hagynak teret a könnyítésre.

Külön aggódott a középosztályért – „ami továbbra is a modern társadalmak magja” –, mert a 2020-ban jelentősen felgyorsult technológiai változások miatti strukturális munkanélküliségnek ez a réteg lesz a fő elszenvedője. Ha az államok nem lépnek közbe, a növekvő gazdasági problémák és egyenlőtlenség még inkább megosztja a társadalmat, és az intolerancia növekedéséhez vezet – mondta a magyarországiaknál is jóval nagyobb egyenlőtlenségekkel terhelt Oroszország elnöke. Putyin kitért az óriás techcégekre, azok növekvő társadalmi hatására, szabályozásuk nehézségeire, valamint arra, hogy a gazdaság 20. századi szabályozatlanságának isszuk most a levét, az teszi lehetővé, hogy a gazdagok és a vállalatok ilyen keveset adózzanak.

Kína ellene van az ideológiai konfliktusoknak és az úgynevezett új hidegháborúnak, „a nagynak nem szabad bántania a kicsit” – Hszi Csin-ping kínai elnök hétfői beszéde Putyinéhoz hasonlóan ellentmondásos volt, hiszen Kína az elmúlt egy-két évben is harcot hirdetett a külföldi ideológiák ellen, legyűrte a kisebb országok ellenállását, saját kisebbségeit is sanyargatja, vitatott területeken erősíti katonai jelenlétét, a többiről nem is beszélve.

Európai vezetők, köztük Angela Merkel német kancellár kedden nagyobb nemzetközi együttműködést sürgettek, és reményüket fejezték ki, hogy Biden és adminisztrációja is fokozza erőfeszítéseit ezen a területen. Merkel másokhoz hasonlóan a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozta a koronavírus legyőzésében (miközben éppen brit-európai konfliktust vált ki az AstraZeneca vakcináinak késlekedése), mert az izoláció nem megoldás. Szerinte a járvány felhívta a figyelmet a párizsi egyezményhez hasonló közös nemzetközi kezdeményezések fontosságára, és üdvös, hogy Biden adminisztrációja nem lépteti ki az USA-t az Egészségügyi Világszervezetből (WHO). Merkel a WTO megerősítését szorgalmazta, ami szerinte kulcsfontosságú egy jól szabályozott világkereskedelem működtetésében.

Hasonlóan nyilatkozott Emmanuel Macron francia elnök, aki hatékony multilateralizmust szeretne, és új nemzetközi konszenzust arról, hogy a gazdaság szabályozásában többé nem csökkentik az állam és a közszféra szerepét úgy, ahogy az előző korszakban. Kezdeményezett továbbá egy a párizsi egyezményhez hasonló nemzetközi szerződést a biodiverzitás védelme érdekében.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is szólt Bidenhez, együttműködését kérte a Big Tech elleni harcban. Brüsszel azt szeretné, ha a technológiai óriáscégek felfednék, hogyan valósítják meg üzleti modelljüket, és hogyan működnek az algoritmusaik, „mert nem fogadhatjuk el, hogy számítógépes programok hozzanak olyan döntéseket, amelyeknek messzemenő következményeik vannak a demokráciánkra nézve”. Von der Leyen szerint Trump Twitter-profiljának felfüggesztése például jelentősen beleavatkozott a szólásszabadságba, és ez is mutatja, hogy szabályozási keretre van szükség ilyen döntések esetén.

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár igyekezett lelket önteni a magánszektorba, „aminek az együttműködésére nagyobb szükség van, mint valaha”. Beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy ritka lehetőség adódott az átállásra, a megcsontosodott gazdasági struktúrák felszámolására. Szerinte 2021 az év, amikor mindenkinek le kellene tennie az asztalra a tervet, hogyan éri el a karbonsemlegességet 2050-ig, az országoknak, a városoknak, a cégeknek és a pénzintézeteknek.

link Forrás

A neoliberális sodródás

Az idei fórum fő kérdése tehát, hogy sikerül-e kifejleszteni a globalizáció új formáját, aminek a szükségességét, legalábbis szavakban, mindenki elismeri. Az első világháború időszakban a szabadpiaci globalizmus uralkodott, a két háború közötti időszakban ez háttérbe szorult, majd a szabályozott globalizáció korszaka következett 1945-től az 1980-as évekig, azóta azonban a sokat emlegetett „globális elit” visszaverte a jelentős szabályozásokat, bármit is próbáltak azok korlátozni a határokon átnyúló spekulatív pénzmozgásoktól az egyesülésekig és felvásárlásokig.

Az új korszaknak a párizsi klímavédelmi egyezményre kellene épülnie, főként most, hogy az Egyesült Államok visszatér a szerződéshez, a nettó zéró kibocsátást és fenntartható gazdaságot célzó Green New Dealnek nevezett kezdeményezés nagyobb támogatásával. Merész kezdeményezésekre van szükség a jövőbeli járványok és pénzügyi válságok megelőzésére, a pénzügyi spekuláció, az adócsalás és az adóelkerülés megfékezésére, és csökkenteni kell a vagyoni, jövedelmi és hatalmi egyenlőtlenségek fenntarthatatlan rendszerét világszerte.

Ahhoz, hogy a cégek és a politikai döntéshozók ne csak megmozduljanak, hanem jelentős változtatásokat eszközöljenek, erős társadalmi nyomásra van szükség az állampolgárok, választók, fogyasztók, dolgozók, oktatók és aktivisták részéről. A cselekvést már évek óta sürgetik Davosban és más fórumokon is. A remény abban rejlik, hogy ezúttal elég vészes a helyzet ahhoz, hogy elkerülhetetlenné tegye a radikális változást.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás