Íme az öt műanyag, aminek a legtöbb hulladékot köszönhetjük
A műanyag vagy a papír szívószállal ártunk kevésbé a bolygónak? Augusztus végén megjelent egy friss tanulmány, amely szerint nehezen lebomló szintetikus szerves vegyületeket (PFAS) találtak papír szívószálakban, és ismét fellángolt az a vita a műanyagból készült használati eszközökről és környezetbarátabbnak tartott alternatíváikról, ami a zacskók és táskák különböző környezeti hatásai körül évek óta zajlik.
Az emberiség 2015-ig 8,3 milliárd tonna műanyagot állított elő, és 6,3 milliárd tonna műanyaghulladékot termelt, ami több mint három balatonnyi víz tömegének felel meg. Ennek csupán 9 százalékát hasznosították újra, míg 79 százaléka, azaz 5 milliárd tonna a környezetben vagy szeméttelepeken végezte, és ez 2050-ig 12 milliárd tonnára nőhet – állítja Roland Geyer, a Kaliforniai Egyetem ipari ökológiával foglalkozó professzorának és kollégáinak 2017-ben publikált kutatása, ami összegezte az eddigi globális műanyaggyártásról és -felhasználásról, valamint a műanyagok sorsáról elérhető adatokat.
A szakértők szerint 2015-ben például 407 millió tonna műanyagot gyártottak, és 302 millió tonna műanyaghulladék keletkezett. A létrejött hulladék közel felét, 142 millió tonnát a csomagolóanyagok tették ki, ami csak egy év alatt 23,6 gízai nagy piramis tömegével egyenlő szemetet jelent. Ez nem csak a szárazföldeken okoz problémát, hanem a Föld óceánjaiban is, amelyeken öt nagy szemétszigetet tereltek össze a tengeráramlások.
Egy 2021-es vizsgálatban Carmen Morales-Caselles, a spanyol Cádizi Egyetem kutatója és munkatársai megnézték, mik a leggyakoribb szennyezőanyagok az óceánokban és a hozzájuk kapcsolódó vízi környezetekben. A szakemberek azt találták, hogy
- a folyókban az élelmiszeres dobozok és evőeszközök,
- a parti területeken a szatyrok,
- a partközeli vizekben a csomagolóanyagok,
- a nyíltvizeken pedig a halászathoz használt szintetikus kötelek fordulnak elő leggyakrabban.
A 17 magyarországnyi területű nagy csendes-óceáni szemétfolt becslések szerinti 1800 milliárd műanyagdarabkájának túlnyomó többsége mikroműanyag, amivel az óceánok mellett tele vannak a tavak, a hegyek, és még a szervezetünk is. Eközben úgy tűnik, hogy a műanyagok újrahasznosítása az ahhoz szükséges tisztítási folyamat miatt nemhogy orvosolná, hanem még akár tovább is mélyítheti a mikroműanyag-problémát, amire úgy tűnik, igazi megoldást csak a műanyag felhasználásának csökkentése jelenthet.
Idén szeptember 4. és 8. között tartják a hulladékmentes hét (zero waste week) figyelemfelkeltő kampányt, aminek célja, hogy a résztvevők csökkentsék a hulladéklerakókba kerülő szemét – köztük műanyagok – mennyiségét. Ebből az alkalomból megnéztük, melyik az az öt műanyagtípus, ami a legfrissebb megbízható globális adatok alapján a legtöbb hulladékot termeli.
A lista első helyén: a kis sűrűségű polietilén (LDPE)
Az elsősorban csomagolóanyagok, fóliák, zacskók és flakonok előállítására használt kis sűrűségű polietilénből (LDPE) 57 millió tonna hulladék keletkezett 2015-ben. Az eténmolekulákból felépülő polimer egy hőre lágyuló műanyag (thermoplastic), ami viszonylag áttetsző, hajlítható, ugyanakkor ellenálló is. Az LDPE műanyagok általában újrahasznosíthatók, de el kell hozzá őket különíteni a keményebb műanyagoktól.
A második: a polipropilén (PP)
Az élelmiszerdobozokhoz, kupakokhoz, csővezetékrendszerekhez, bútorokhoz, orvosi és laboratóriumi eszközökhöz, valamint kötelekhez és textilekhez alkalmazott polipropilén az LDPE-nél némileg kevesebb, 55 millió tonna hulladékot tett ki 2015-ben. A polipropilén a polietilénhez hasonló, hőre lágyuló műanyag, ugyanakkor merevebb nála, és ellenállóbb a magasabb hőmérséklettel szemben. A propénmolekulákból álló polimer elvben jól újrahasznosítható lenne, de ezt limitálja az összegyűjtésének nehézsége, valamint a szennyezőanyagok összekeveredése a színezőanyagokkal.
A bronzérmes trió: a poliészter-, poliamid-, akrilszálak (PP&A szálak)
A poliészterből, poliamidból és akrilból készült szintetikus szálasanyagok (PP&A szálak) együttesen 42 millió tonna hulladékot adtak ki 2015-ben. A PET palackokhoz is használt poliészter a leggyakrabban előforduló szintetikus szálasanyag, amit önmagában vagy természetes szálasanyagokkal együtt alkalmaznak ellenállóképessége, és nedvességállósága miatt.
A poliamid legismertebb formája a nejlon, ami harisnyákon és más ruházaton kívül fogkefékben, vagy autók légzsákjaiban is előfordul. Az akrilszálakat a múlt század közepe óta használják puha és hajlékony jellegük, valamint hőtartó képességük miatt kötött ruhákban, például pulóverekben, valamint takarókban. Miközben a textilhulladék mennyisége 2030-ra elérheti a 134 millió tonnát, a szintetikus szálasanyagok újrahasznosítása még gyerekcipőben jár. De az ezt lehetővé tevő kémiai technológiákkal már kutatócsoportok, valamint startupok is kísérleteznek.
Büszke negyedik: a nagy sűrűségű polietilén (HDPE)
A nagy sűrűségű polietilénnel (HDPE) élelmiszer-tárolók, vegyszeres flakonok, tartályok és csövek mellett burkolatok formájában kültéri alkalmazásokban is találkozhatunk. A kis sűrűségű polietilénhez (LDPE) képest az anyag nagyobb szakítószilárdságú, jobban ellenáll különböző oldószereknek és magasabb hőmérsékletnek.
A különbségek a polimerek eltérő szerkezetére vezethetők vissza, a HDPE polimer szálai ugyanis az LDPE-énél jóval kevésbé elágazók. Annak ellenére, hogy a nagy sűrűségű polietilén nagyon jól újrahasznosítható, a műanyagnak Európában csak 10-15 százaléka jut erre a sorsra, mivel előtte az LDPE-khez hasonlóan el kell különíteni a keményebb műanyagoktól.
A top 5-öt zárja: a polietilén-tereftalát (PET)
A polietilén-tereftalát (PET) egy könnyű, nagyon erős, tág hőtűrőképességű poliészter műanyag, ami átlátszóvá tehető, és alig engedi át a gázokat, így kiváló alapanyagot képez palackok gyártásához. 2015-ben a PET palackokból 32 millió tonna hulladék keletkezett, ami listánk utolsó helyére elegendő. A PET palackok, ha megfelelően gyűjtik össze őket, kiválóan újrahasznosíthatók. Egyes országokban, például Svájcban a palackok több mint 80 százalékát, vagyis évente 1,3 milliárd darabot hasznosítanak újra, míg az Egyesült Államokban ez az érték 2018-ban csupán 28 százalék körül alakult.
Mi a megoldás?
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2020-ban két jelentésben foglalta össze az addigi kutatásokat az egyszer használatos műanyag zacskók és alternatíváik, valamint a PET palackok és az azokat kiváltó megoldások életciklusuk alatti környezeti hatásairól. Előbbiben arra jutottak, hogy az egyszer használatos műanyagok elsősorban a miattuk keletkező, szeméttelepekre vagy az óceánokba kerülő hulladék, valamint a mikroműanyag-szennyezés miatt károsak, miközben a velük járó üvegházhatásúgáz-kibocsátás viszonylag mérsékelt lehet.
Ehhez képest az ezeket kiváltó, lényegesen kevesebb szeméttel járó megoldások éghajlatváltozási szempontból nagyobb terhelést jelenthetnek. A jelentés szerint az újrahasználható műanyag zacskók 5-20, míg a pamut bevásárló táskák 50-150 használat után felelnek meg az egyszer használatos műanyagoknak a klímaváltozás szempontjából. Emiatt a környezeti terhelés csökkentésének a kulcsa a többszöri felhasználás elősegítése és népszerűsítése, valamint a szemetelés mértékének csökkentése.
A PET palackok esetén már az újrahasznosítás is sokat tud segíteni éghajlatváltozási szemszögből. Ha annak mértékét 24 százalékról 60 százalékra növelik, az 50 százalékkal képes csökkenteni az előállításukkal járó üvegházhatású gázok kibocsátását. A PET palackokat potenciálisan helyettesítő alumínium dobozok, üveg és fém palackok esetén a jelentés szerint részben a felhasznált anyagoktól, illetve a zacskókhoz hasonlóan az újrafelhasználás mértékétől függ az, hogy mennyire pozitív a különböző helyettesítő megoldások környezeti hatása.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
