Magyar idő szerint vasárnap reggel 9 óra 35 perckor sikeresen leszállt a Holdra a Blue Ghost, a 11 évvel ezelőtt startupként indult texasi Firefly Aerospace szondája. A Firefly ezzel a szintén texasi Intuitive Machines után a második magáncég lett az űrtörténelemben, amelyik sikeres küldetést indít a szomszédos égitestre – ám mivel az Odüsszeusz holdszonda tavaly februári landolása nem sikerült a legjobban, a Blue Ghost az elődjénél is nagyobb sikereket érhet el.

A tucatnyi NASA-műszerrel felszerelt űreszköz a Mare Crisium (Válságok völgye) nevű, több mint 500 kilométer átmérőjű becsapódási medencében landolt, ahol a várakozások szerint két héten át kutakodhat, amíg be nem köszönt a holdi éjszaka. Ezt a területet a Földről is látni, az általunk szemlélt Hold északkeleti részén kell keresni.

A Blue Ghost szondát január 15-én indította útjára a SpaceX egy Falcon–9 rakétája, amely egyben egy másik magáncég eszközét is szállította: a japán ispace űrtechnológiai vállalat Hakuto–R 2 missziójának leszállóegysége májusban landolhat a Holdon, ahol a tervek szerint egy kis méretű, 5 kilogrammos holdjárót is a felszínre enged majd, hogy nagyobb területen fürkészhessen.

A több kamerával is felszerelt Blue Ghost az egész útját szorgalmasan dokumentálta: már január végén küldött fotókat a Földről, majd később videón is megörökítette a bolygónk körül töltött idejét, végül néhány napja már a Hold körüli pályáról készített felvételeket a megcélzott égitestről.

Fúr, mér, porszívózik

A Blue Ghost fedélzetén olyan, többségükben a NASA által finanszírozott tudományos műszerek kaptak helyet, amelyek elsődleges célja a Hold felszínének, sugárzási környezetének és a napszéllel való kölcsönhatásának tanulmányozása. Nagy hangsúlyt kap a holdfelszínt borító laza kőzet- és porréteg, a regolit megértése, ami kritikus fontosságú a jövő emberes Hold-misszióinak szempontjából.

A Regolith Adherence Characterization (RAC) nevű eszköz azt vizsgálja majd, hogy a holdpor hogyan tapad különböző anyagokhoz, míg a Lunar PlanetVac (LPV) nevéből adódóan porszívóként gyűjti össze a regolitot, hogy később elemezni lehessen. A LISTER elnevezésű műszer pedig, ha minden jól megy, 2-3 méter mélyre fúr a felszín alá, hogy felfedje a Hold belsejéből származó hőáramlás mértékét.

Több technológiai demonstrációt is megkísérelnek a körülbelül 14 napig tartó küldetés során. A RadPC rendszer például a sugárzástűrő számítástechnika alapjait igyekszik megteremteni, mivel a Holdon légkör hiányában olyan erős a Nap sugárzása, hogy az könnyen árthat az elektronikus eszközöknek. Emellett lézerekkel finomítják a holdi távolságok mérését, megkísérlik a távoli GPS-jelek fogadását, az elektrodinamikus porpajzs pedig egy olyan innovatív kísérletet takar, amely során elektromosság segítségével próbálják elérni, hogy különböző felületek taszítsák a holdport, hogy az ne lepje be a napelemeket, kamerákat vagy szkafandereket.

Hosszú csend után sűrű a forgalom a Holdon

A Hold hosszú szünet után, a 2010-es években kezdte újra érdekelni az űrkutatókat, végül 2013-ban Kínának sikerült megtörni a közel 40 éves csendet a Csang-o–3 misszióval, amivel a harmadik országgá vált, amelyik sikeresen landol a Holdon –azóta Kína még több szondát juttatott a Holdra, de India és Japán is csatlakozott a landolók klubjához. Ezek többnyire nagy sikerű küldetések voltak: az indiai Csandrajáan–3 2023 augusztusában kénre bukkant a felszínen, ami vízjég jelenlétére utal, míg egy évvel később a kínai Csang-o–5 misszióban a Földre hozott holdi kőzet- és talajmintákban ki is mutatták a víz nyomait. De már a Csang-o–6 is visszatért a Hold kevésbé ismert túlsó oldaláról hozott mintáival.

Az elmúlt években még versenytársat is kaptak az országok űrügynökségei: 2019 óta már magáncégek is próbálkoznak a Holdra jutással. Akkor az izraeli SpaceIL Beresheet nevű szondájának még nem sikerült a landolás, ahogy három évvel később az ispace Hakuto–R 1 küldetése, 2024 januárjában pedig a pittsburghi Astrobotic Technology holdszondája, a Peregrine sem járt sikerrel. A magáncégek közül elsőként a houstoni Intuitive Machines jutott el a Holdra: a NOVA–C Odüsszeusz névre hallgató szondája tavaly februárban sikeresen landolt a felszínen (ezzel az Egyesült Államok 52 év után tért vissza a Holdra), ám egyből fel is borult, és így csak részben tudta elvégezni a rá bízott tudományos feladatokat.

A Blue Ghost után tehát a remények szerint májusban landoló Hakuto–R 2 lehet a következő robotvendég a Holdon, de idén az Astrobotic és az Intuitive Machines is újabb leszállóegységeket tervez küldeni a szomszédos égitestre, valamint a Jeff Bezos-féle Blue Origin is erre készül. Ezek mind a későbbi emberes küldetéseknek ágyaznak meg, amelyek közül először az amerikai Artemis–3 valósulhat meg, amit legutóbb 2027-re halasztottak.