„Nem sokkal Steve Jobs halála után elkezdődött a globális hajsza, hogy megtalálják a következő nagy alakot, akihez az emberek kötődni tudnak. Elon ekkor emelkedett ki a tömegből kultikus figuraként: rakétákat épített, elektromos autókat gyártott, olyanokat csinált, amit senki más” – ezt Ashlee Vance, a Bloomberg újságírója mondta Elon Muskról, akiről 2015-ben életrajzi könyvet is írt.

A dél-afrikai és kanadai gyökerű amerikai vállalkozó nem véletlenül vált internetes mémmé: az technológiai-tudományos területek gyakran unalmas figurái közül azzal tűnt ki, hogy „a világ jobbá tétele” szövegek mögé bújó átlátszó profithajhászat helyett valódi üzleti kockázatokat vállal, és minden egyes projektje az egykori science fiction koncepciók megvalósítását tűzi ki céljául. Egy másik mémesedett közszereplő, az asztrofizikus Neil deGrasse Tyson nem véletlenül jellemezte úgy Muskot, mint Thomas Edison és Tony Stark (a Vasember) keresztezését.

Messziről indult

A dél-afrikai születésű Musk 19 éves korában, 1990-ben került az Egyesült Államokba, ahol a Pennsylvaniai Egyetemen szerzett először közgazdasági, majd fizika szakos diplomát. A doktori képzést már a Stanford Egyetemen kezdte, de két év után, 1997-ben otthagyta az intézményt, hogy vállalkozói karrierbe kezdjen. Testvérével, Kimbal Muskkal együtt megalapította a Zip2 nevű céget, amelynek online Arany Oldalak-szerű szolgáltatása hamar népszerűvé vált, és két év múlva fel is vásárolta a Compaq, hogy beleépítse az aranykorát élő keresőjébe, az AltaVistába. A 370 millió dolláros akvizícióból Elon Musknak 22 millió jutott, amelynek felét egy újabb vállalkozásba fektette.

Ez volt az X.com, ami a világ első online bankolási rendszereként hirdette magát. Ugyanezt állította magáról a ma már a Palantir igazgatójaként és a Facebook első befektetőjeként ismert Peter Thiel akkori cége, a Confinity is, és a versengés 2000-ben egyesülésig fajult – az így létrejött PayPalnak Musk lett a vezérigazgatója, és a legtöbb részvénnyel is ő rendelkezett. Valamivel több mint fél évvel később Thiel és a társalapító David Sacks puccsot hajtott végre, és kirakta a cégből Muskot, amíg szabadságon volt, de a részvények többsége így is az ő kezében maradt, ami jól jött, amikor egy évvel később az eBay 1,4 milliárd dollárért felvásárolta a céget: az ekkor 31 éves Musk körülbelül 170 millió dollárt kaszált az üzlettel.

Ekkor már simán megtehette volna, hogy néhány évre elvonul valamilyen trópusi szigetre az ötleteit érlelgetni, de a nyughatatlan innovátor ehelyett az összes pénzét beletolta szenvedélyeibe: 2002 májusában 100 millió dollár kezdőtőkével megalapította a Space Exploration Technologies (SpaceX) nevű űrtechnológiai cégét, 2004 februárjában 70 millióval beszállt az alig féléves startupba, az elektromos autók tömeggyártásáról álmodozó Teslába, és még 30 milliót rászánt a napenergiában gondolkodó SolarCityre is, amelynek vezetését unokatestvéreire bízta.

Két fő vállalkozását, a SpaceX-et és a Teslát legalább egy évtizedig igazi pénztemetőként tartották számon, amin a 2008-as pénzügyi válság sem segített. Ebben az időszakban a Wall Streeten a lehető legrosszabb befektetésnek kiáltották ki a Teslát, míg Musk a befolyásos barátaitól vett kölcsönökből igyekezett életben tartani cégeit és álmait. A csodával határos módon ez sikerült is neki, és 2008-ban megjelenhetett a Tesla Roadster, az első sorozatgyártott lítiumion-aksit használó autó, 2010-ben pedig előbb a SpaceX hajtott végre sikeres kilövést a Falcon 9 rakétával, majd a frissen tőzsdére vitt Tesláé lett az a kaliforniai Fremontban található gyár, amit 1984 óta a General Motors és a Toyota üzemeltetett.

Tesla: csúszások, csődközel, acélgolyó

A Tesla 2010 júniusában kisebb történelmi tettet hajtott végre a nyilvános részvénykibocsátásával, amerikai autógyártó ugyanis azóta nem csinált ilyet, amióta a Ford 1956-ban tőzsdére ment. A válság alatt kis híján csődbe ment cégnek ráadásul úgy kellett befektetőket találnia, hogy egyetlen modellt tudott felmutatni, és története során még egyszer sem termelt profitot – ehhez képest igazi főnyeremény volt a begyűjtött 226 millió dollár.

Aztán jöttek a csúszások, amik már szinte a brandhez tartoznak. A Tesla luxusautója, a 60-70 ezer dollárért árult Model S gyártását először 2010-re ígérték, de csak két évvel később valósult meg, ahogy a 2012-ben bejelentett Model X nevű SUV is csak a tervezettnél másfél évvel később, 2015 szeptemberében kezdett legurulni a gyártósorról.

A Tesla 2013 márciusában került a mélypontra. Miután a Model S-ről elterjedt, hogy tele van hibákkal, és a kategóriájának olyan alapvető tulajdonságaival sem rendelkezik, mint az automata sebességszabályozás vagy a szenzoros parkolási segédrendszer, az eladások üteme csökkenni, a részvények ára zuhanni kezdett. A cég napi ügyeivel foglalkozó vezetők csak akkor jelezték a bajt Musk felé, amikor már annyira fogyott a pénz, hogy le kellett állítani a termelést. Musk ezért cserébe sorban rúgta ki a magasabb beosztású embereit, és ambiciózus fiatalokat nevezett ki a helyükre, valamint elhalászta a Daimler innovációs igazgatóját, Jerome Guillent.

Egy alkalmazott anekdotája szerint Musk összehívta az összes részleg vezéreit, és a következőképp motiválta őket arra, hogy sürgősen váltsák megrendelésre az autókra érkezett előjegyzéseket: „Ha nem szállítjuk ki ezeket az autókat, akkor baszhatjuk. Úgyhogy nem érdekel, eddig milyen munkát végeztek, mostantól az a munkájuk, hogy autókat adjanak el.” Ezen a ponton két hétre elég pénze maradt a cégnek, és Musk a háttérben már elintézte barátjánál, a Google-alapító Larry Page-nél, hogy végső esetben a Google felvásárolja a 6 milliárd dollárt érő vállalatot. A részleteket viszont addig egyeztették a Google ügyvédeivel, amíg egyszer csak felpörögtek a Model S eladásai, így a gyárat újranyitották, és az első profitot termelő negyedév következett a Tesla életében. A Google-üzletet lefújták, a Model S pedig az autótörténelem egyik legnépszerűbb elektromos modelljévé vált az évek során.

A cég tömegautójának szánt, 35 ezer dollárról induló Model 3 viszont csak fokozta a problémákat. A modellt 2016 márciusában mutatták be, és egy héttel később már 350 ezer előrendelés érkezett rá. Mivel a fremonti gyárban az előző évben alig több mint 50 ezer autó készült el, felmerült az erőforráshiány, amire Musknak a végletekig tolt automatizáció volt az első – mint később elismerte, hibás – válasza. Bár a modell gyártása 2017 nyarán elkezdődött, egyre több sztori érkezett a pokoli munkakörülményekről.

Júliusra már 500 ezer előrendelést halmozott fel a cég, a túlhajszolt munkásokhoz pedig három év alatt több mint 100 alkalommal kellett mentőt hívni. Fremont már nem volt elég, ezért az akkumulátorokat gyártó, a Nevada állambeli Renóban található Gigafactory 1-et és a később épült sanghaji Gigafactory 3-at is bevonták a munkálatokba – a berlini Gigafactory 4 építése 2020 elején kezdődik. A dolgozói elégedetlenség és a szakszervezet ötletét bíráló Musk-tweetet elítélő bírósági döntés az eladási mutatókat nem rengette meg: mára több mint 400 ezer darabot adtak el a Model 3-ból, ezzel a világ legnépszerűbb elektromos autómodelljévé vált.

Idén márciusban bemutatták a Model Y nevű crossovert, de 2019 legnagyobb dobása a Cybertruck nevű futurisztikus elektromos pickup lett volna, ha a Szárnyas fejvadász cselekményének időpontjára és helyszínére megálmodott bemutatón nem történik meg az év legmuskosabb eseménye: a törhetetlen üveg demonstrációja közben kétszer is betörte az ablakot a nekidobott acélgolyó. Persze ez sem hatotta meg a Tesla-fanatikusokat, hiszen pár napon belül már 300 ezer előjegyzést rögzítettek a Cybertruckra. Ez a két modell mellett az új Roadster és a Semi nevű kamion gyártását is 2020-ra tervezik, érdemes lesz figyelni, hogyan birkózik meg az egyre növekvő kereslettel a határidőkkel hadilábon álló Tesla.

SpaceX: ember a Marson, kabrió az űrben

Az olcsó rakétagyártásra specializálódott SpaceX-et gyakorlatilag egy váratlan rádöbbenés miatt alapította meg Elon Musk. 2001-ben állt elő a Mars Oasis nevű ötletével, ami egy miniatűr üvegház Marsra juttatását takarta, és az „ilyen messzire még sosem utazott élet” szimbolikus koncepciójával igyekezett volna visszanyerni az emberek érdeklődését az űrkutatás felé, és szerette volna elérni a NASA költségvetésének megemelését. De miután Oroszországba utazott olcsó rakétákért, üres kézzel tért haza, és számításokba kezdett: mint kiderült, egy rakéta árának 3 százalékáért már meg is lehet építeni egyet.

A rövid távú cél innentől a rakétakilövések költségeinek megtizedelése volt, míg hosszú távon az emberi űrutazás és Marsra jutás állt a cég figyelmének központjában. A sosem látott árcsökkenés és az újrahasználható rakéták lehetősége egyből felkeltette az űrszférában érdekelt amerikai szervezetek érdeklődését, és a SpaceX 2005-től kezdve sorra nyerte el a szerződéseket a NASA-tól, a légierőtől és a védelmi minisztériumtól.

Az igazán fontos mérföldkövek azonban már erre az évtizedre estek. 2010 decemberében a SpaceX lett az első magáncég, amely sikeresen kilőtt, pályára állított, majd épségben visszahozott egy űrhajót – a Dragon tesztváltozata a Csendes-óceánban landolt. A Dragon aztán 2012 májusában sikeres dokkolást hajtott végre a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), ettől kezdve pedig rendszeres szállít küldeményeket az ISS-re a cég, és 2017-től már a visszatért hajókat is újra tudják használni. 2015 decemberében Musk megmutatta a szkeptikusainak, hogy indítórakétát is vissza lehet hozni a Földre, a Falcon 9 vertikális landolását a huszadik század eleji sci-fikben elképzelt technológiákhoz hasonlították.

Persze Musk is érezte, hogy a nagyközönséget egy látványosabb akcióval kell megfogni: az űrhajók szállítására alkalmas, nagy teherbírású hordozórakéta, a Falcon Heavy egy tűzpiros Tesla Roadstert indított el a Mars irányába, a kabrió pedig tele volt David Bowie-utalásokkal, a Starman nevű bábutól az autóban végtelenítve szóló Space Oddity című dalig.

Ahogy a Teslánál, úgy a SpaceX-nél sem ment mindig minden zökkenőmentesen. Két robbanás is késleltette például a további kilövéseket: 2015 júniusában a start után valamivel több mint két perccel felrobbant a Falcon 9 egy túlnyomásos incidens következtében, 2016 szeptemberében pedig még a kilövőálláson semmisült meg egy példány, éppen amikor az első újrahasznosított rakétát indították volna útjára. Idén áprilisban a személyszállításra tervezett Crew Dragon tesztje fulladt kudarcba, amikor a mentőrakéták folyékony üzemanyagának szivárgása okozott robbanást.

Mivel a kereskedelmi műholdbiznisz a vártnál lassabban kezd felpörögni, a SpaceX leginkább a szerződéses állami munkákból él, ezért keresi is az új utakat, amiket a jelek szerint az űrturizmusban és, kisebb meglepetésre, az internetszolgáltatásban talált meg. Idén mindkettőbe betekintést engedett: a bolygóközi utasszállításra alkalmas Starship prototípusát októberben mutatták be, míg a Starlink nevű műholdraj, amellyel globálisan elérhetővé válna a szuperolcsó internet, az egész évben botrányokat keltett a csillagászok körében, legutóbb karácsony másnapján, amikor Magyarországról is lehetett látni a csillaghullásra emlékeztető műholdvonulást.

A föld alatt és a koponyában is fúr

Bár egyértelműen a fenti két cég köthető leginkább Elon Musk nevéhez, egy jó innovátor sosem pihen, így az évtizedben sorra érkeztek az őrültebbnél őrültebb ötletei. A lakossági lángszóróktól az elméleti hadronütköztetésig szinte mindenbe belekóstolt az elmúlt években, de kézzelfoghatóbb projektjei is voltak. A Tesla például 2016-ban felvásárolta a SolarCityt, és vele együtt a buffalói napelemgyárat, amit át is nevezett Gigafactory 2-re, ezzel a megújulók iparában is meghatározó szereplővé szeretne válni. Ezt a törekvését egy Twitter-kihívással erősítette meg, amikor az áramkimaradásokkal küszködő Dél-Ausztráliában 100 nap alatt megépítette a világ legnagyobb lítiumionos akkumulátortelepét.

Az agy-számítógép interfész nem új koncepció, de a sci-fi-őrült Musk is rátette a kezét, amikor 2016-ban megalapította a Neuralinket. Az idén júliusban bemutatott készüléket patkányokon és majmokon már sikeresen tesztelték, és a cég kutatói szerint hamarosan lehetővé teheti, hogy az emberek üzeneteket írjanak pusztán a gondolataikkal, vagy mentálisan mozgassák a számítógép kurzorát, így külső eszközök nélkül lehessen internetezni. A távolabbi célok még hihetetlenebbek: a Mátrixban látottakhoz hasonlóan lehetne például új nyelveket letölteni, közvetlenül az agyba.

Boring Company nevű alagútfúró vállalkozását egy hétköznapi helyzet szülte: Musknak 2016-ban elege lett a Los Angeles-i dugókból, ezért úgy döntött, a föld alá kéne költöztetni a közlekedést, és ha már belevág, miért ne valósítaná meg ezt 250 km/h-val suhanó kapszulákkal. Idővel kiderült, az alagútfúrás politikája bonyolult világ, ezért már egy Los Angeles-i, egy chicagói és egy Las Vegas-i projekttől is elesett a cég, így egyelőre csak a SpaceX főhadiszállása alatti, valamint a Baltimore és Washington közötti közlekedési infrastruktúra kiépítése tűnik biztosnak.

A pénzügyeiről szóló hírek a mai napig ellentmondásosak. A Forbes 2019-es, friss listája szerint Musk a világ 40. leggazdagabb embere, 22,3 milliárd dolláros becsült vagyonával, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi pénze is van: vagyonának 99 százalékát cégei részvényeiben tárolja, és az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) szerint legalább 500 millió dollárral tartozik különböző pénzintézeteknek (Goldman Sachs, Morgan Stanley) a Tesla tőkebevonásai miatt. A hitelfedezetet a cégalapító 8 milliárd dollár értékű részvényei nyújtják, vagyis ha a részvények bezuhannak, a megegyezés értelmében el kell adnia bizonyos mennyiségű részvényt, márpedig Musk hírhedten ragaszkodik hozzájuk.

Rocksztár CEO, kontroll nélkül

A száraz üzleten túl viszont Musk egy igazi kontrollálhatatlan rocksztár, amit talán egyetlen pillanat sem támaszt alá jobban, mint amikor most decemberben a Cybertruckjában gurult be a Nobu étterem elé, bőrdzsekiben, hollywoodi sztárok és a barátnője, a popsztár Grimes társaságában, miután megnyerte azt a pert, amelyet becsületsértésért indított ellene egy brit búvár, miután Musk a Twitteren pedo guynak nevezte őt. De nem sok milliárdos CEO ugrik be Joe Rogan podcastjébe sem, hogy belekóstoljon egy bluntba.

Popkulturális érzéke a cégeiben és a magánéletében is megmutatkozik. A SpaceX Falcon-rakétái a Star Wars Ezeréves Sólyma után kapták a nevüket; a Dragon űrhajó neve a Paff, a bűvös sárkányra utal; míg a Boring Company alagútfúró gépeinek elnevezései (Godot, Line-storm, Prufrock) egy Beckett-darabból, egy Robert Frost- és egy T. S. Eliot-versből származnak. A Vasember-hasonlatot a Marvel sem hagyta szó nélkül: a Vasember 2-ben közös jelenete van Tony Starkkal, de játszotta már önmagát az Agymenőkben, a Miért pont ő? című vígjátékban; saját hangját kölcsönözte a Simpson családban, a South Parkban és a Rick és Mortyban; a Star Trek: Discovery című sorozatban pedig 2256-ban emlegetik a történelem nagyjai között a Wright-fivérekkel együtt.

Egy ilyen jelentőségű közszereplőnél a politikai irányultság sem elhanyagolható, bár Musk ezzel kapcsolatban meglehetősen diplomatikus, és állítása szerint valahol a két párt között áll – társadalmi kérdésekben liberális, gazdaságilag viszont inkább konzervatív. Donald Trumpról már a megválasztása előtt elmondta, hogy valószínűleg nem a legjobb ember a posztra, de később elfogadta a meghívást az elnök tudományos tanácsadói testületébe, mondván: „Minél több észszerű hangot hall az elnök, annál jobb.” A tanácsból aztán kilépett, tiltakozásul az USA a párizsi klímaegyezményből való kihátrálására. A 2020-as elnökválasztáson Andrew Yang demokrata elnökjelölt-jelöltet támogatja, akinek programjában hangsúlyos szerepet kapnak az automatizáció és a mesterséges intelligencia miatt átalakulóban lévő munkaerőpiac kihívásai, és Muskhoz hasonlóan támogatja a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését.

Bár ilyen kinyilatkoztatásokra is szívesen választja a Twittert, Elon Musknak már súlyos dollármilliókba került az, hogy őrült módjára használja a platformot. Amikor épp nem Baby Yoda-imádatát fejezi ki, magáról osztogat mémeket, a Mars lebombázását követeli vagy arról beszél (nem először), hogy a Mátrixban élünk, akkor a vállalkozását kergeti bajba. Tavaly az amerikai tőzsdefelügyelet büntette 20 millió dollárra, mert a Twitteren meglebegtette, hogy ha eléri a 420 dollárt a Tesla árfolyama, akkor lehet, hogy kivonja a céget a tőzsdéről, és ehhez már biztosította a szükséges forrásokat is. A SEC szerint ez minden alapot nélkülözött, és ártott a befektetőknek, így a pénzbüntetés mellett le kellett mondania a Tesla igazgatótanácsának éléről, valamint előírták, hogy előzetes jóváhagyást kell kérnie az olyan tweetekre, amelyben bizonyos céges ügyekről akar írni.

A nyilvánosság előtti ámokfutásai azonban valószínűleg nem választhatók külön a sikereitől: ez a fajta kockázatvállalás az, ami a Teslán és a SpaceX-en túlmutatva is hajtja az innovációt, hiszen az internetes mémmé vált Musk őrültnek tűnő vállalkozásai már egy teljes generációt motiváltak arra, hogy bátran nekivágjon az ismeretlennek, és ne törődjön azzal, mások mit tartanak lehetetlennek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás