Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat július közepén hozta nyilvánosságra azt a kiadványt, amiben összegyűjti azokat az adatokat, amelyek szerinte kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megértsük 2023 Európai Unióját és azon belül Magyarország helyzetét. Íme a legérdekesebb statisztikák.

1. Fogy a magyar

Magyarország 9,7 milliós lakossága az Unió 446,7 milliós lakosságának csak körülbelül 2 százalékát teszi ki. De hogyan változtak a számok az elmúlt 10 évben?

Az EU jelenlegi tagállamainak lakossága 2012 és 2022 között 1,4 százalékkal növekedett. Ez részben azért is van így, mert egyre több helyen egyre tovább élnek az emberek, másrészt viszont, mint az ábrán is látszik, több tagállamban kimutatható a bevándorlás hatása. A legnagyobb arányú népességnövekedést olyan kis tagállamok produkálták, mint Málta vagy Luxemburg; a legnagyobb arányú népességcsökkenés a perifériákon, Horvátországban, Lettországban, Litvániában és Bulgáriában ment végbe. Magyarország ilyen szempontból nincs jó helyzetben: az elmúlt tíz évben többen érkeztek ugyan hozzánk, mint ahányan elmentek az országból, de mivel kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak, nálunk is jelentősen csökkent a népesség.

2. Egy átlagos uniós polgár 80 évig él, egy magyar 74-ig

Az EU-ban 2021-ben átlagosan 80,1 évig éltek az emberek, míg Magyarország a maga 74,3 évével alulról ötödik a listán. A gazdasági fejlettség szempontjából nagyjából velünk egy szinten álló Görögország és Portugália hat-hét évet ver ránk ebben a mutatóban, de még Szlovákia és Lengyelország is kicsivel előttünk áll.

Érdemes figyelembe venni, hogy a koronavírus-járvány előtt minden országban jobbak voltak az adatok, nálunk például 76,5 év volt a születéskor várható élettartam. Magyarországot az uniós átlagnál jobban megviselte a koronavírus-járvány: az EU-ban átlagosan 1,2 évet, nálunk viszont 2,2 évet esett vissza a születéskor várható élettartam.

3. Minden 10. magyar gyerek idő előtt otthagyja az iskolát

A humántőke és az életminőség szempontjából az egészségügy mellett a legfontosabb tényező az oktatás. A kompetenciafelmérésekből tudjuk, hogy ezen a téren sem állunk jól. Azt is tudjuk, hogy a diplomások arányát tekintve is elkezdtünk lemaradni az európai átlagtól. Van viszont egy olyan mutató, ami legalább annyira fontos, mint ezek, mégis viszonylag keveset emlegetjük: az oktatásból idő előtt kimaradó fiatalok aránya.

Az EU átlaga 9,6 százalék. Sajnos Magyarország ezen a téren is rosszul teljesít, pedig köztudott, hogy az iskolázottság és az oktatásban való részvétel a termelékenység, az életminőség, de még az egészség szempontjából is az egyik legfontosabb tényező.

Az viszont érdekes, hogy a 12,4 százalékos korai kiesési arányunkat Norvégia és Spanyolország is alul tudja múlni. A kisebb és jellemzően tudástőkére építő országok viszont bőven maguk mögött hagynak bennünket.

4. Szinte mindenki dolgozik

A munkában állók arányát tekintve kifejezetten jól teljesítünk. Ez persze azt nem jelenti, hogy ebből a munkából meg is lehet úgy élni, mint más tagállamokban, mindenesetre figyelemre méltó, hogy 2012-ben a 20-64 éveseknek még csak 63,8 százaléka dolgozott Magyarországon, 2021-ben ugyanennek a korosztálynak már 78,8 százaléka. Ez a javulás nagyon komoly előrelépés a többi tagállamhoz képest.

Az viszont igaz, hogy nálunk a foglalkoztatottság nálunk már nem bővült olyan ütemben 2021 és 2022 között, mint a többi tagállamban: az átlagos bővülés 1,5 százalék volt a járvány után, nálunk már csak 1,4 százalékot mért az Eurostat. Azaz úgy tűnik, hogy a népesség azon része, amelyik még dolgozni tudna Magyarországon, el is fogy.

Érdemes megemlíteni, hogy már régen nem a közfoglalkoztatás dobja meg a foglalkoztatási arányt: tényleg van munka Magyarországon - legalább is ott, ahol van közlekedés.

5. Az átlagos magyar nő 17,3 százalékkal kevesebbet keres, mint egy férfi

A nők Luxemburg kivételével minden tagállamban kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az Eurostat számai a tíz főnél többet foglalkoztató ipari, építőipari és szolgáltató jellegű cégek fizetéseire vonatkoznak, és azt vetik össze, hogy egy óra alatt mennyit keres egy átlagos nő és egy átlagos férfi. Tehát az egyenlőtlenséget nemcsak az okozza, hogy az ugyanolyan beosztásban lévő férfiak jellemzően többet keresnek a nőknél, hanem az is, hogy valószínűleg ezeknél a cégeknél is kevesebb nő van magasabb beosztásban, mint férfi.

Az EU-ban a nők átlagos hátránya 12,7 százalék, miközben egy átlagos magyar nő 17,3 százalékkal keres kevesebbet egy átlagos férfinál. Ezen a téren egyébként a nálunk jóval gazdagabb Svájc, Ausztria és Németország még Magyarországnál is rosszabbul teljesít; igazán jó, azaz egyenlőségre utaló adatokkal Románia, Szlovénia és Lengyelország büszkélkedik.

6. Eljutunk-e nyaralni?

Arról már beszámoltunk, hogy szegénység tekintetében nem állunk rosszul: az uniós statisztikai hivatal mérései szerint a magyarok 19,4 százaléka van kitéve a szegénység kockázatának; az EU átlaga 21,7 százalék.

Egy másik, a valós életviszonyokat jól érzékeltető mutatót tekintve viszont már nem vagyunk az átlag felett: a magyarok nagyjából 40 százaléka nem engedhette meg magának 2022-ben, hogy legalább egy hetet nyaraljon, és ezzel nagyon le vagyunk maradva az uniós átlagtól. Az igazán jómódú tagállamokban ez csak az emberek 10 százalékával fordulhat elő.

7. Hol a pénz?

A gazdasági felzárkózásról, annak üteméről és fenntarthatóságáról korábban szintén részletesen beszámoltunk; az egy főre eső GDP-t illetően 2010-ben is hátulról a nyolcadikok voltunk a tagállamok sorában, és ez ugyanígy volt 2022-ben is. Annyi változott, hogy az EU-átlag 66 százalékáról feljöttünk 78 százalékra, de velünk együtt jöttek fel mások is. Igaz, időközben Görögország és Portugália mögénk került ebben a rangsorban, Észtország és Litvánia viszont lehagyott bennünket. A gazdaság teljesítményének értékeléséhez érdemes számba venni azt is, hogy mennyire kiegyensúlyozott a költségvetés, és ebben biztosan rosszul állunk.

A költségvetés egyensúlyát tekintve 2021-ben és 2022-ben is a legrosszabbak között voltunk. A 6 százalékot meghaladó deficitet valószínűleg nem lehet hosszabb távon fenntartani.

8. Hogy állunk az iparosítással?

Magyarországon a gazdaságon belül az ipar fontosabb, mint az EU-ban átlagosan,, mert a legtöbb tagállam gazdaságát már kifejezetten a szolgáltató szektor uralja.

Ha viszont megnézzük, hogyan változott az ipar gazdaságon belüli súlya, azt találjuk, hogy 2010-ben ez még 25,5 százalék volt Magyarországon, míg 2022-ben már csak 24 százalék. Tehát a gazdasági növekedésünkön belül a szolgáltató szektor jelentősége nagyobb volt az elmúlt 10-12 évben, mint az ipar jelentősége.

9. Kutatás, fejlesztés

A kutatásokba és fejlesztésekbe történő befektetés nagyban segítheti a gazdaság fenntartható fejlődését. Ebben a tekintetben a szomszédos országoknál jobban állunk, persze Ausztriát leszámítva: mi a GDP 1,65 százalékát fordítjuk ilyen jellegű befektetésekre, míg a szlovákok csak a 0,93 százalékát, a románok 0,47 százalékát. Svédországban ugyanakkor 3,35 százalék ez az arány.

10. És végül: a szemét

Az egy-egy országban keletkező szemét mennyisége azért érdekes, mert egyrészt a fogyasztáson keresztül az életszínvonallal is összefüggésben van, másrészt utal a környezet állapotára. Annak nagy részéből ugyanis, amit elfogyasztunk, szemét lesz, és nem biztos, hogy ez fenntartható.

A legtöbb háztartási hulladék a leggazdagabb országokban, tehát Ausztriában, Norvégiában, Luxemburgban és Dániában keletkezik. Magyarországon a 2010-es 403 kilogrammról 2021-re 416 kg-ra nőtt az egy főre jutó háztartási szemét mennyisége, miközben ugyanezen idő alatt az EU-átlag 503 kg-ról 530 kg-ra nőtt. Azaz úgy maradtunk le az átlaghoz képest, hogy közben végbement egy 12 százalékpontos gazdasági felzárkózás.

A címlapkép forrása: Fortepan

Kapcsolódó anyagok a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás

link Forrás