A haltelepítés 7 ezer éve már ismert gyakorlat volt a kőkorszaki Skandináviában
Az Oslói Egyetem régészei egy hegyi tó medrében fedezték fel azokat az ősi halcsapdákat, amelyek alapján kutatni kezdték a hegyvidéki halállomány eredetét.
Az Oslói Egyetem régészei egy hegyi tó medrében fedezték fel azokat az ősi halcsapdákat, amelyek alapján kutatni kezdték a hegyvidéki halállomány eredetét.
Belegabalyodhatnak a hálókba, megsérülhetnek, elpusztulhatnak, de vannak helyek, ahol nemigen tudnak máshogy élelemhez jutni.
A rögzített halcsapdák nemcsak a halakat, hanem a potyázó madarakat is megfogják, ezért halgazdasági és természetvédelmi okokból is fontos lenne a ragadozók elriasztása.
A sikeres adaptáció számos tengeri és óceáni régióban negatívan befolyásolhatja az élelmiszerellátást és a megélhetést.
Miközben egyre fogy a hal, a hőhullámok miatt az északi vizekben átmenetileg növekvő populációk elterelik a figyelmet a problémáról, amit a túlhalászat csak tovább súlyosbít.
A halászati tilalom 2021-es bevezetése viszonylag gyors eredményeket hozott, de a világ harmadik leghosszabb folyójának élővilága még mindig nagyon sebezhető.
A fókákra szerelt szenzorok a pontos helymeghatározás mellett a környezet hőmérsékletéről és sótartalmáról is adatokat rögzítenek, sőt, hang- és képfelvételeket is készítenek.
Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a fontos vándorlási útvonalakat és túlélési stratégiákat ismerő, tapasztalt egyedek hozzájárulása nélkülözhetetlen az állati közösségekben, sokszor mégis ezeket veszik célba a vadászok és a halászok.
A 640 kilométer hosszan kanyargó csatornarendszert 4 ezer éve építették a mai Belize területén élő vadászó-gyűjtögető népek.
Egy frissen felfedezett gönnersdorfi rajz tanúsága szerint már 15,500 évvel ezelőtt is csapdával vagy hálóval fogtak halat a Rajnából.
Nem elég, hogy a nevében benne van, a fenntartható halászat definícióját a jelenlegi ismeretekhez és tudáshoz kell igazítani úgy, hogy ne merüljenek ki a tengeri erőforrások.
A francia, belga, holland és brit halmaradványok vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a sima lepényhal volt a nyertes.
A WWF szerint július 9-re Európai Unió már felélte azt a halkészletet, amit képes kitermelni. Országokra lebontva sem jobb a helyzet.
Az Exeteri Egyetem friss kutatása szerint a madarak azért fosztogatnak a városban, mert az emberi táplálék könnyen hozzáférhető, de ha szabadon dönthetnek, inkább halat és kagylót ennének.
A tengerfenéken évszázadok óta nyugvó karbonkészletek felkavarása nem tűnik túl jó ötletnek, egy friss kutatásból pedig most kiderült, hogy pontosan mennyire nem az.