Soha korábban nem lőttek fel annyi űrrakétát, mint 2023-ban. A Space Stats űrrepülési statisztikákat gyűjtő oldal szerint tavaly négyévnyi folyamatos növekedés után a rakétaindítások száma elérte a 224-et, és ezek 80 százalékát az Egyesült Államok és Kína lőtte fel. A globális űripar fellendülése azzal jár, hogy a 2020-as években máris több rakéta hagyta el az indítóállást, mint 2000 és 2009 között összesen.

Ha csak a 2023-as fellövéseket nézzük, az Egyesült Államok egyelőre magabiztosan vezet a Kínával kibontakozó űrversenyben: az USA tavaly 116, míg Kína 67 rakétát indított útnak. Oroszország 20 kilövéssel még elérte a dobogós helyet, Európa viszont 3 indítással szinte észrevehetetlen a statisztikában. Kontinensünk űrpolitikai problémáit jól mutatja, hogy az európai stratégiai autonómia szimbólumának számító Galileo navigációs rendszer több műholdja a következő hónapokban amerikai rakétán utazik majd Föld körüli pályára, és így jutott el tavaly az európai Euclid űrtávcső is a világűrbe.

De hogy képes ennyire uralni a rakétaindításokat az Egyesült Államok? Nem nehéz kitalálni, hogy Elon Musk vállalata, a SpaceX áll a háttérben, amely tavaly a 116-ból 98 fellövést hajtott végre. Ennek túlnyomó többségét azzal az újrahasználható első fokozattal szerelt Falcon–9-el teljesítette, amely éppen néhány nappal ezelőtt ünnepelte háromszázadik sikeres repülését. Az eszeveszett tempót nemcsak a sokasodó megrendelések indokolják, hanem a már több mint 5 ezer műholdat számláló Starlink műhold-konstelláció kiépítése is.

Azt, hogy a SpaceX ilyen nagy előnnyel vezet a globális piacon, még az Egyesült Államokban sem tartja mindenki szerencsésnek. A héten a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó volt és jelenlegi amerikai tisztségviselők szerint az amerikai kormányzat és hadsereg is aggódik amiatt, főleg Musk kíméletlen üzletpolitikájának tükrében, hogy túlságosan a SpaceX-re vannak utalva. Elképzelhető ugyanakkor, hogy ez már nem sokáig lesz így.

Az ArsTechnica szerdai értesülései szerint az Amazon-alapító Jeff Bezos BlueOrigin űrcége megveheti a Lockheed Martintól és a Boeingtől a United Launch Alliance-t (ULA), amely sokáig egyeduralkodó volt a nagy állami megrendelésekkel járó amerikai nemzetbiztonsági műholdak indításának piacán. A ULA új rakétája, a Vulcan januárban repült először, amikor hibátlanul pályára rakta a Peregrine holdszondát, amely aztán később a Hold felé tartó útján meghibásodott. A Blue Origin részben újrahasználható New Glenn rakétáját, melynek képességei a Falcon–9-hez mérhetők, idén augusztusban lőhetik fel először.

Senki másnak nincs Starshipje és jó ideig nem is lesz

Ami viszont nem nagyon vitatható, hogy a tavalyi 224 indításból a két legelőremutatóbb a SpaceX-é volt. A valaha épített legerősebb és legnagyobb rakétarendszer, a Starship 2023 áprilisában debütált. Ekkor az első fokozat hibája miatt a kolosszális rakétát az indítóállás elhagyása után négy perccel megsemmisítette a fedélzeti biztonsági rendszer. A tanulságok levonása és az amerikai légügyi hatóság (FAA) által javasolt több mint 60 változtatás implementálása után a novemberi tesztrepülés már sokkal jobban sikerült, és a Starship elérte a világűrt.

A korábbi rakétákkal ellentétben teljes egészében újrahasználható Starship 150 tonnányi rakományt képes felbocsátani alacsony Föld körüli pályára, és a világűrben végrehajtott utántöltéssel a Holdra, vagy a jövőben távolabbi célpontokra is eljuthat. A NASA Artemis holdprogramjának harmadik repülése során, amire legkorábban 2026-ban kerülhet sor, két űrhajós a Starship HLS holdkomp változatával ereszkedik majd le az égitest felszínére. A rakétarendszer következő tesztjére márciusban kerülhet sor, és Musk szerint ezúttal sikerülni fog a pályára állás is.

Ennél tovább nem is nagyon kell jutnia, hogy komoly stratégiai előnyhöz juttassa az USA-t, érveltünk két évvel ezelőtt. A Starship, amelyre már üzleti és katonai megrendelések is érkeznek, egyszerre akár 100 kommunikációs műholdat is pályára tud állítani, és mindezt egy kilogrammra mérten még a Falcon–9-nél is sokkal olcsóbban teszi majd meg, legalábbis ha minden a tervek szerint alakul. Egy olyan helyzetben, amikor a nagy műhold-konstellációk nemcsak polgári, hanem fontos katonai célokat is szolgálnak, ez komoly fegyvertény lehet, amihez hozzájárul az is, hogy a következő években egyetlen másik országnak sem lesz hasonló képessége.

A kínai űripart közelről követő brit szakújságíró, Andrew Jones szerdán arról posztolt az X-en (korábban Twitter), hogy az ázsiai ország a saját rendkívüli teherbírású rakétáját több ütemben fejleszti majd. A rendszer második, a Starshipre megszólalásig hasonlító és már újrahasználható verziója a legfrissebb ütemterv szerint a 2040-es években állhat üzembe, majdnem két évtizeddel a SpaceX rakétarendszerének első repülése után. Ekkor a Starship jelenleg tervezett 150 tonnájával szemben 80 tonnát tud majd alacsony Föld körüli pályára állítani.

Megakonstellációk röpködnek mindenfelé

Attól függetlenül, hogy az Egyesült Államok ránézésre nem áll rosszul a világűrben, az amerikai űrhaderő (Space Force) nemrég aggodalmának adott hangot Kína Föld körüli pályán történő terjeszkedése és fejlődő műholdas képességei miatt. Az űrhaderő kifejezetten két, tavaly geostacionárius pályára indított megfigyelő műholdra kapta fel a fejét. A Yaogan-41 a korábbi kínai képességeknél sokkal jobb, 2,5 méteres felbontást képes elérni a földfelszíntől távoli pályáról, míg a Ludi Tance-4 szintetikus apertúrájú radarja segítségével átlát majd felhőkön is. A két műhold nagy területeket tud majd megfigyelni a csendes-óceáni térségben, amely még nehezebbé teheti, hogy amerikai hadihajók elrejtőzzenek a kínai szenzorok elől.

Kína az elmúlt pár évben megduplázta rakétaindításainak számát, és tavaly elkezdte kiépíteni a Starlinkhez hasonló megakonstellációját. A Guowang-hoz idővel 13 ezer műhold tartozik majd, amelyek műholdas internetet biztosíthatnak alacsony Föld körüli pályáról. Eközben folyamatban van egy másik, G60 Starlink-nek nevezett kínai konstelláció tervezése is, amely kezdetben 1300, végül pedig 12 ezer műholdból állna. Korábban az ázsiai ország az ENSZ-ben arra panaszkodott, hogy a SpaceX annyi műholdat állít pályára, hogy azzal befoglalja a Föld körüli pályákat, és kizár másokat azok használatából. Az amerikai Starlink elkészülésekor 12 ezer műholdból áll majd, amit később 42 ezerre lehetne bővíteni.

Az Egyesült Államok eközben elkezdte katonai műhold-konstellációjának kiépítését is, amelynek elsődleges célja ellenséges ballisztikus és hiperszonikus rakéták követése lesz, hogy azokat szárazföldi vagy tengeri rakétavédelmi rendszerek meg tudják semmisíteni. A tavaly felbocsátott 23 PWSA (Proliferated Warfighter Space Architecture) műholdhoz február közepén még további négy csatlakozott, amivel elkészült a Tranche 0 tesztkonstelláció. A tervek szerint jövő év végéig további közel 200 műhold indulhat el, és a PWSA idővel rakétavédelmi mellett többek közt navigációs és katonai irányítási feladatokat is ellát majd.

A megakonstelláció-versenyben benne van még az Amazon alvállalata, a Kuiper Systems, amely a következő években 3 ezer műholdat szeretne fellőni, és a brit-francia érdekeltségbe tartozó Eutalsat OneWeb is, amelynek rendszere több mint 600, már pályára állított műholdból áll. Oroszország 2030-ig szeretné megépíteni 640 műholdból felépülő Sfera konstellációját, de egyelőre csak egyetlen tesztműholdat állítottak pályára. Valószínűleg nem függetlenül a Starlink ukrajnai háborúban játszott szerepétől és attól, hogy nem állnak túl jól a műhold-konstelláció versenyben, Oroszország azokra inkább fenyegetésként, mint lehetőségként tekint.

Amint arról beszámoltunk, a múlt héten kiszivárgott amerikai titkosszolgálati információk szerint Oroszország ellenséges műholdak tömeges elpusztítására képes űrbeli atomfegyver felbocsátását tervezi, amellyel megszegné az 1967 óta fennálló űregyezményt (Outer Space Treaty). A New York Times értesüléseit a héten a Reuters forrásai is megerősítették, de az orosz hadügyminiszter, Szergej Sojgu egy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott megbeszélésén tagadta, hogy lenne ilyen projektjük, Putyin pedig kijelentette, hogy ellene vannak nukleáris fegyverek világűrbe történő telepítésének.

Időközben a 2023-as trendek idén is folytatódtak, és a SpaceX Falcon–9 rakétája nem egészen két hónap alatt már 16 sikeresen kilövésen van túl, amelyek mindegyikén rendben landolt a rakéta újrahasználható első fokozata is. A sikeres indítások között van a Merah Putih–2 indonéziai műhold keddi fellövése is. Ennek jelentőségét az adja, hogy a Reuters friss riportja szerint egy kínai rakéta 2020-as meghibásodása után Indonézia az amerikai vállalatra bízta műholdjainak felbocsátását, a SpaceX jobb megbízhatósága, a Musk, valamint Joko Widodo indonéz elnök között kiépült személyes kapcsolat, és nem utolsó sorban rakétáinak újrahasználhatóságból következő alacsonyabb árai miatt.