Bár 2018-ban a kriptovalutáktól kezdve a sportgazdaságon át a pusztuló méhekig rengeteg téma érdekelte a Qubit olvasóit, öt nagy csoportba sűrítettük azokat a témaköröket, amelyeken keresztül a lehető legnagyobb látószögű Qubit-objektívvel tudunk visszatekinteni az idei év legfontosabb eseményeire.

Űrkutatás – sportkocsi az űrben, jövőnk a Marson

Ha csak egyetlen fotót lehetne választani, ami a legjobban jellemezte 2018-at, nagy eséllyel Elon Musk két nagy vállalkozásának összeérése lenne a nyertes: a SpaceX Falcon Heavy rakétáján űrbe bocsátott vörös Tesla Roadster gyönyörűen jelképezi az űrbiznisz következő, magáncégek uralta időszakát, legyen szó a SpaceX-ről, a Jeff Bezos-féle Blue Originről vagy Richard Branson Virgin Galacticjáról, amely decemberben szintén sikeresen tesztelte űr-utasszállítóját, a VSS Unityt. A SpaceX-nek különösen jó éve volt: amellett, hogy egy japán üzletember személyében kiválasztotta a cég, sőt a világ első holdturistáját, a NASA-val és az amerikai légierővel is szerződést kötött Elon Musk büszkesége.

Továbbra is a Földön maradunk, ugyanis Donald Trump elnökké választása a NASA életében is nagy változásokat hozott: Jim Bridenstine személyében egy klímaszkeptikus nézeteiről ismert vezetőt kapott az amerikai űrhivatal, amely neki is látott, hogy megvalósítsa Trump űrbeli vízióit. A Mars-expedíció megtervezése mellett egy amerikai űrhadsereg létrehozását is megkapta az ügynökség, az Oroszországgal újra éleződő űrverseny viszont nem hozta lázba a népet, amely szerint inkább a klímakutatásra fordíthatna nagyobb energiát a NASA. Trumpnak viszont egyvalamit nem sikerült elérnie: a Nemzetközi Űrállomás (ISS) privatizációjának ötletét megfúrta a kongresszus.

Az amerikai Mars-expedíció ugyan még csak távoli terv, mégis több hírt kaptunk a vörös bolygóról, mint az először bevetendő Holdról – utóbbi leginkább a felszínén talált vízjég miatt került a középpontba, de az év végén Kína is küldött egy szondát a Hold sötét oldalára. A marsi életről való találgatásokon túl öt űreszköz is biztosította, hogy legyen miért beszélni a bolygóról: először az Opportunity nevű marsjáró tűnt el a porviharban (később megtalálták) majd a Curiosity ünnepelte a hatodik marsi évfordulóját. Novemberben az InSight űrszonda landolása után kaptunk friss képeket a Marsról, aztán az első kőzetminták begyűjtésével megbízott Mars 2020 szonda landolási helyét jelentették be; január 1-jén reggel fél hétkor pedig a New Horizons felderíti az Ultima Thule-t, amely így az űrszonda által megfigyelt legtávolabbi égitest lesz az emberiség történetében.

Űreszközökből persze a Marson túl sem volt hiány idén: ámultunk a TESS bolygóvadász űrtávcső képein, a Cassini űrszonda szaturnuszi felfedezésein (a Szaturnusz egyik holdján szintén lehet esély az életre) és a Voyager-2 csillagközi térbe lépésén is, míg az ISS következő missziójának űrhajósait szállító Szojuz MSZ-10 balesete előrevetítette, hogy történelme során először maradhat üresen az űrállomás. De még az is megtörtént, hogy idegen űrhajónak néztek egy égitestet, igaz, az Oumuamuáról később kiderült, hogy csak az első olyan kisbolygó, ami a Naprendszeren kívülről érkezett. Ha már bolygók: a Pluto lefokozását törpebolygóvá úgy tűnik, megbánták a csillagászok.

Ja, és beiktatták az univerzum első űrkirálysága, Asgardia államfőjét is, aki történetesen egy orosz-azeri milliárdos.

A Föld jövője – változik a klíma, elönt a műanyag

Ha visszagondolunk 2018 legemlékezetesebb újságcímlapjaira, a National Geographic júniusi száma biztosan nem marad ki. A jéghegynek látszó, de valójában egy vízben úszó zacskót ábrázoló képet egy kérdés kíséri: Bolygó vagy műanyag? A NatGeo ismertette, hogy jelenleg összesen 9,2 milliárd tonna műanyag van a Földön, amiből 6,9 milliárd tonna szemét, valamint hogy minden évben 9 millió tonnányi műanyagszemét ömlik az óceánokba, így 2050-re minden tengeri madárfaj fő tápláléka a műanyag lesz.

Az apró darabokra bomlott mikroműanyagok a legveszélyesebbek: az hagyján, hogy csak a Rába magyarországi szakaszán 21 millió mikroműanyag-szemcse úszik le, de még az érintetlennek hitt Antarktiszon is találtak az anyagból, egy idei kutatás szerint pedig a Föld óceánjainak már csak a 13 százaléka maradt emberi szennyezés nélkül. Sorra jönnek a megrázó fotók a műanyaggal teli gyomorral megtalált állattetemekről (albatroszok, ámbráscetek, fattyúteknősök), de még mindig kevés a műanyaggal szembeni érdemi fellépés – Amerika legalább már hadat üzent a nem lebomló szívószálaknak, a turistaparadicsomként számon tartott Bali pedig otthonmaradásra buzdítja az utazókat a szemetelés miatt. De érdemes odafigyelni a műanyagkerülés módjára is: mivel a környezetvédelem mára szexivé vált, terjednek a zöld álhírek is, például az, hogy a kukoricakeményítő alapú zacskók 8 hét alatt lebomlanak. Hát, nem bomlanak le, legalábbis maguktól semmiképpen.

Hogy a klímaváltozás hatásairól idén is sokat fogunk beszélni, azt már akkor tudtuk, amikor januárban elfelejtett folytatódni a tél Magyarországon – igaz, az Északi-sarkon még melegebb volt, mint nálunk. Aztán jött az állatok és növények tömeges pusztulásával is járó nyári kánikula, és felcsillant a súlyos fertőzéseket is rejtő permafroszt felolvadásának lehetősége is. A klímakutatók (akik az Osztrák-Magyar Monarchiának köszönhetik mérési módszereik alapjait) nem is győzték kiadni a jelentéseket, melyek szerint:

• a Nagy-korallzátony harmadán már visszafordíthatatlan a pusztulás;
  
• soha nem mértek még annyi szén-dioxidot a Föld légkörében, mint idén;
  
• a turizmus felel az összes szén-dioxid kibocsátás 8 százalékáért;
  
• az elmúlt öt évben megháromszorozódott az antarktiszi jég olvadásának üteme;
  
• sokkal súlyosabb következményekkel jár a klímaváltozás, mint korábban hitték, már 2040-re súlyos válságokat okozhat;
  
• 1970 óta az állati populációk 60 százalékát kiirtotta az ember;
  
• emberemlékezet óta nem voltak ilyen melegek az óceánok;
  
• és várhatóan durvább lesz a felmelegedés kárainak költsége, mint az 1929 és 1933 közötti nagy gazdasági világválságé.
  

Az év végén jöhetett volna a Nagy Közös Megoldás első igazi lépése, de a katowicei klímacsúcson (ahol David Attenborough is szenvedélyes beszédet mondott, míg Amerika kiállt a fosszilis tüzelőanyagok mellett) végül lényegében csak a 2015-ös párizsi egyezményt fogadta el újra a 200 résztvevő ország, az intézkedések felgyorsításáról nem sikerült megegyezni. Magyarországon sem túl fényes a zöld jövő: az OECD szerint a megújuló energiaforrások mellőzése miatt megint nőni kezdett az üvegházhatású gázok kibocsátása, miközben a nemzetközi hírű magyar természetvédelmet több száz fős leépítésekkel és költségvetés-csökkentéssel véreztetik ki.

Tudásalapú társadalom – szegregált oktatás, sanyarú sorsú kutatók

Közoktatásról, felsőoktatásról, valamint az egyetemi és akadémiai kutatói életről is volt miért beszélni a Qubiten 2018-ban. Talán nem véletlen, hogy minden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) februári állásfoglalásával kezdődött, amelyben a közoktatási bizottság elítélte a kormány 2011-ben elindított oktatási reformját, amely célja a „naprakész munkavállalók kibocsátása” a munkaerőpiacra, miközben a közoktatásnak „az élethosszig tartó tanulás képességeinek kialakítása” lenne az elsődleges feladata.

Miközben a honvédelmi alapismeretek például bekerült a kerettantervbe, a nyelvtanulásra sem igény, sem kompetencia nem mutatkozik: a nemzetközi összehasonlításban is nagyon keveset kereső gimnáziumi tanárok fele semmilyen idegen nyelven nem beszél, a magyar diákok nem is akarnak nyelveket tanulni, így az Eurostat szerint a magyarok 57,6 százaléka kizárólag magyarul tud. Az európai OECD-tagországok között Magyarországon a legkisebb az oktatási mobilitás, az ebből fakadó szegregált oktatással szemben Szabó Anna gyógypedagógus és Kende Ágnes gyerekszegénység-kutató is felszólalt oldalunkon.

Az ezer sebből vérző magyar oktatási rendszer megújításának kihívásaival több olyan konferencián is foglalkoztak, amelyekről beszámoltunk: a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület eseményén például elhangzott, hogy „a hagyományos oktatási rendszer a műveltségtől való módszeres megfosztás, funkciója a rabszolgatudás átadása”, a II. Modern Pedagógus Konferencián neurobiológiai alapokra helyezték az oktatás jövőjét, míg az MTA oktatásmódszertani konferenciáján előkerült a bűvös finn modell is. Tanulásszervező szerzőnk, Galambos Attila ezek mellett írt az iskolai bántalmazás kezeléséről és Sugata Mitra radikális, hierarchiaellenes oktatási modelljéről is.

A felsőoktatásban még látványosabb volt a hanyatlás. Nem elég, hogy az egyik legismertebb egyetemi rangsorban, a Times Higher Education listáján egy magyar egyetem sem került a világ legjobb 400 felsőoktatási intézménye közé, a kiadványban külön megemlítették Magyarországot mint a kutatási szabadságot korlátozó országot. Nem csoda, hogy a legjobb képességű diákok így külföldön tanulnak tovább: Oxfordban és Cambridge-ben például előszeretettel csapnak le a magyar tehetségekre, az utóbbi egyetemre konkrétan a magyar diákokat veszik fel a legnagyobb arányban az összes jelentkező közül.

A tanszabadság kérdése két egyetemre koncentrálódott, és végül mindkét esetben a politika győzött a szabad oktatás felett. Az ELTE-n egy éve indult társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés, vagyis népnyelven a genderszak kivéreztetése gyorsan lezajlott: az Emberi Erőforrások Minisztériuma augusztus 9-én 24 órás véleményezési idővel belengette a szak jövőbeli eltörlését, az egyetem másnap már be is jelentette, hogy tudomásul vette az ukázt. Az intézményt egy Facebookon terjedő poszt, és az alá érkező kommentek is sújtották: Demeter Márton kutatói ösztöndíjának ellehetetlenítése nyomán arról értekeztek, hogy az ELTE tudománypolitikája hogyan hátráltatja a fiatal, nemzetközileg is eredményes kutatókat, hogy a támogatások házon belül, az intézmény oktatóinál maradjanak. Majd számtalan tüntetés és nemzetközi kiállás után, október végén a Közép-Európai Egyetem, vagyis a CEU elleni másfél éves hadjárat is véget ért: bejelentették, hogy a következő tanév új hallgatói már Bécsben kezdik meg a tanulmányaikat – Michael Ignatieff rektor szerint az egyetem az egyezkedések során nem kapott olyan garanciákat a magyar államtól, amelyek biztosították volna a tanszabadságot, ezért a CEU-nak mennie kell.

A tudományos uborkaszezon elmaradásáért az MTA és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) júniusban kirobbant háborúja volt a felelős. Az összeütközés alapját a 2019-es költségvetési keretszámok képezték: az ITM tervei szerint az akadémia 40 milliárd forintos büdzséjéből 28 milliárdról ezentúl a minisztérium döntött volna. A következő napokban kiderült, hogy erre 54 perces véleményezési határidőt kapott az MTA, a Figyelő listázta a túl liberális témákkal foglalkozó kutatókat, és megindult egy, a CEU-ügyhöz hasonlító szolidaritási hullám – még a világ első számú tudományos lapja, a Nature is vezércikkben írt a balhéról. Októberben megjelent az öncenzúra: a Magyar Tudomány Ünnepén két előadást is betiltott az MTA, az egyiket genderügyi, a másikat politikai vonatkozásai miatt – Kertész János fizikus, az MTA rendes tagja szerint „ezek az intézkedések botrányosak, a magyar történelem sötét korszakait idézik”.

Decemberben az MTA rendkívüli közgyűlésen szavazta meg, hogy nem fogadják el a kutatóintézetek átszervezésére vonatkozó kormányzati tervet, annak ellenére, hogy az ITM azzal fenyegetőzik, hogy 2019 első negyedévében visszatartja a kutatásokra fordítható pénzeket. A közgyűlésen Somogyi Péter neurobiológus kimondta, hogy „a félelem országává lettünk”, Lovász László pedig kijelentette, hogy nem azért lett az MTA elnöke, hogy asszisztáljon a szétdarabolásához.

A technológia bűnei – Kína felemelkedik, de a valóság megszűnik

Nyilvános működésének tizenkettedik életévét sokáig emlegetni fogja még a Facebook. Míg a platform etikus működését megkérdőjelező előadások szerveződtek, könyvek íródtak és kirohanások zajlottak, az év során botrányt botrány követte a cégnél. Vegyünk egy nagy levegőt.

• Márciusban kiderült, hogy a Donald Trump választási kampányát és a Brexithez vezető kommunikációt is segítő Cambridge Analytica nevű politikai tanácsadó és elemző cég jogtalanul jutott hozzá nagyjából 50 millió Facebook-felhasználó adataihoz, melyeket felhasználva célzott hirdetésekkel befolyásolhatták a szavazásokat. Az érintett felhasználók száma később 87 millióra ugrott a Facebook beismerése szerint.
• Az Európai Bizottság megelégelte a nagy techcégek adóelkerülési szokásait, és nagy változásokat lengetett be.
• Kiderült, hogy a Facebook mobilappját használó felhasználóktól híváslistákat és üzeneteket is gyűjtöttek, azokat 3 évre visszamenőleg tárolták is.
• Áprilisban kiderítették, hogy a Facebook több olyan levelet is törölt a felhasználói postaládájába nyúlva, amelyeket korábban Mark Zuckerberg küldött nekik. Biztonsági okokból, persze.
• A hónap közepén megkezdődött Zuckerberg nyilvános izzasztása: először az amerikai Szenátusban, egy nappal később pedig a Képviselőház előtt magyarázkodhatott a botrányok miatt, májusban pedig az Európai Parlament tagjait dühítette fel kitérő válaszaival.
• Júniusban a New York Times leplezte le, hogy a Facebook legalább 60 eszközgyártóval (köztük az Apple-lel, az Amazonnal, a Microsofttal vagy a Samsunggal) kötött olyan titkos szerződést, amelynek köszönhetően a felhasználók, az ismerőseik, de még az ismerőseik ismerőseinek adataihoz is hozzáférhettek a cégek.
• Pár nappal később egy új funkció tesztelése során 14 millió felhasználó rejtett posztjai váltak nyilvánossá.
• A hónap végére jutott még egy kis csámcsognivaló: akár 120 millió felhasználó adatai is kiszivároghattak egy népszerű kvízalkalmazáson keresztül.
• Ehhez képest már szinte kevésnek tűnik az az 50 millió felhasználó, akiknek minden adatához hozzáfértek egy hackertámadás során.
• Októberben arra is fény derült, hogy a cég több mint egy éven keresztül hamis megtekintési adatokat prezentált a videós tartalmakkal és hirdetésekkel kapcsolatban, hogy ezzel a Facebookra csábítsák a hirdetőket. Ezzel a hirdetők mellett a médiacégeket csapták be igazán, akik egyre jobban koncentráltak a videós anyagokra az írott szövegek kárára, ami állások százaiba került, alsó hangon.
• Novemberben pedig felelősséget vállalt a cég a rohingyák elleni erőszakért, mivel 2017-ben a Facebookot is felhasználva kezdtek etnikai tisztogatásba Mianmarban az ország muszlim kisebbsége ellen.
• Mindezek következményeként fiatalok milliói hagyták ott a Facebookot, összesen az amerikai felhasználók 26 százaléka törölte az appot néhány hónap alatt.

Persze a Facebook csak egy a sok ködös tevékenységet folytató techcég közül, az internet működését és így az életünket több mint 20 éve meghatározó Google is akkorára nőtt, hogy 5 milliárd dolláros rekordbírságot kapott az EU-tól; alkalmazásai akkor is követnek, ha megkérjük, hogy légyszi, ne már; és még a rettegett öncenzúrát is bevállalná, csak hogy le ne maradjon a 750 millió felhasználót ígérő kínai piacról.

Arról a kínai piacról, amelyet tavasszal megrengetett a nemrég enyhült amerikai-kínai kereskedelmi háború, és ahová a Facebook is vágyik. De még a nagy amerikai techcégeknek is nehéz dolguk lenne Kínában, ahol a Facebooknál is nagyobb piaci értékű WeChat az elmúlt években nemcsak a közösségi média, de gyakorlatilag az egész internet szinonimájává vált.

De gyakorlatilag minden területen folyik a technológiai kísérletezgetés Kínában: arcfelismerésben kíméletlenek, a mesterséges intelligenciával felruházott szexrobotjaikra már Amerika is ráizgult, és olyan lézerkarabélyt fejlesztenek, ami 800 méterről is leégeti az ember bőrét. Ráadásul, ha lehet hinni a Bloomberg évekig tartó oknyomozás után közzétett, de szinte minden érintett által tagadott gigacikkének, akkor Kína rizsszemnyi mikrochipekkel hajthatta végre az USA elleni valaha volt legnagyobb hackertámadást, kihasználva a technológiai ellátási lánc Ázsia-centrikusságát.

További történések 2018 techvilágában: az EU először bevezette az adatvédelmi csodafegyvernek szánt GDPR-t, ami olyan, mint halottnak a csók; majd megszavazta az új szerzői jogi irányelvet, amely a bírálói szerint (sokan vannak, jelentős arcok) korlátozhatja a szabad információáramlást, a különböző platformokra (pl. Facebook, Youtube) feltöltött képeket és videókat pedig cenzúrának vetheti alá.

A legnagyobb rejtély pedig továbbra is rejtély: miért van az, hogy kiejtesz valamit a szádon, és már jönnek is szembe a vele kapcsolatos hirdetések?

Genetika – keressük az ősöket, szerkesztjük a gyerekeket

Jobban nem is kezdődhetett volna a genetikai és genomikai szenzációktól sem mentes 2018-as év a szakmának: az MTA január elején foglalt állást amellett, hogy a genomszerkesztés nem számít génmódosításnak, így az élőlények genetikai állományának módosítására már remélhetőleg nem ragadnak olyan előítéletek, mint a fajidegen génekkel játszadozó génmanipulációs technológiák. A genomszerkesztésre elsősorban úgy kell gondolni, mintha egy génállományt úgy módosítanánk, ahogy a Wordben egy szöveget, míg a génmódosítás azokat a technikákat rejti, amelyeket például az irreálisan nagy gyümölcsökkel szoktak illusztrálni.

Génbankok vagy genetikai adattárak eddig is léteztek, de az új módszereknek hála egyre több ilyen kezdeményezés indul: Észtországban ingyenes genetikai vizsgálatok útján állítanák össze az ország géntérképét, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat százezer ember genomját térképezte fel, az idén meghirdetett Earth BioGenome Project keretében pedig másfél millió élőlény genomját szekvenálnák a következő tíz évben. Ezek a projektek többek közt a betegségek diagnosztikáját és azok megelőzését is könnyebbé tehetik. De ennél tovább is mutathat a genetika: az epigenetikai óra (vagy Horvath-óra) például egy olyan módszer, amely a jövőben képes lehet az öregedésnek is gátat szabni, de ez annak ellenére még csak merész álom, hogy az Exeteri Egyetem idei kísérletében sikerült emberi sejtek öregedését visszafordítani.

Augusztusban tették közzé, hogy 13 év munkája után végre sikerült az egyik legalapvetőbb élelmiszer, a búza genomját feltérképezni, aminek segítségével elkészítették a kenyérbúza referencia-allergiatérképét, vagyis megállapították a lisztérzékenység és a búzaallergia kialakulásáért felelős fehérjék pontos számát és kromoszómiapozícióját. Ez azért fontos, mert így a jövőben genomszerkesztéssel készülhetnek olyan búzaalapú ételek, amire senki sem lesz allergiás, valamint olyan gabonanemesítési technikákat is ki lehet fejleszteni, amik már alaklmazkodnak a klímaváltozáshoz – a forró, száraz időjárás miatt ugyanis egyre inkább olyan gabonafajtákra van szükség, amelyek kevés vizet igényelnek és bírják a hőséget.

Míg egykor a családfakutatás leginkább könyv- és levéltárakban való időtöltéssel járt, addig a genetikának köszönhetően az már orvosi laborokban zajlik. Varga Máté genetikus szerzőnk két részben (egy és kettő) írt a nagy genetikai őskeresésről, a mitokondriális diverzitásról és hasonló izgalmas technikákról és tévhitekről, de ő számolt be a Qubiten az év talán legnagyobb genetikai szenzációjáról is.

Ez pedig természetesen a világ első génszerkesztett gyerekei, Lulu és Nana születésének története, amely hamar kémregénybe illő sztoriba fordult: az állítólag HIV-rezisztenssé tett gyerekek genomjának szerkesztését végző kínai tudós egyszerűen felszívódott, egyesek szerint az állam tartja foglyul valahol. A kísérlet utóéletéről Varga Máté, a génszerkesztés etikájáról pedig Sándor Judit bioetikus írt a Qubiten.